A kételkedés a bizonytalansággal, tépelődéssel rokon fogalom, amely időnként bárki életébe befurakodhat. Olyan gondolatok kíséretében jelenik meg, mint:
Nekem ezt nem szabad.
Nekem ez úgysem sikerülhet.
Én erre nem vagyok képes.
A mi családunkban ez nem szokás.
Én nem vagyok ilyen.
S mindezt szajkózza egy kellemetlen hang a fejünkben, miközben amire vágyunk, az ott van az orrunk előtt és csak pár lépést kellene megtennünk, hogy elérjük. Az önkételkedés az önbizalomhiány tettestársa, egymás nélkül csak ritkán jelennek meg, de ami az egyik ellen fegyver az a másikat is visszavonulásra készteti. Az önbizalom megteremtésének alapja, ha elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk.
A személyiségjegyeinkről listát is készíthetünk, itt elsősorban nem a pozitív tulajdonságokra, az irigylésre méltó momentumokra kell gondolnunk, hanem azokra, melyektől a legszívesebben azonnal megszabadulnánk. Ilyen az, ha valaki beismeri magának, hogy nincs önkontrollja, ha rádöbben, hogy nem tud titkot tartani, élvezi az egészségtelen életmódoddal járó tevékenységeket, mindenhonnan elkésik, emberiszonya van, hedonista, erotikával túlfűtött és úgy boldog, ha a mások számára szokatlan vagy zavaró szokásait rendszeresen gyakorolhatja.
Ezen negatív tulajdonságok elfogadása egy jelentős lépés afelé, hogy megteremtsük magunknak az önbizalmat. Ezáltal azokban a helyzetekben, amikor azt gondoljuk, valamire nem vagyunk képesek, mert úgysem sikerülhet és különben is, a mi családunkban ez nem szokás, kiléphetünk az ösztönös viselkedés csapdájából. Sőt, az eddigieknél sokkal merészebb vágyakat is feléleszthet ez a fajta gondolkodásmód.
Tízből két magyar mer bátran belevágni egy vállalkozásba
Az önbizalomhiány százalékokban is mérhető, ha azt vesszük alapul, hogy egy sikeres vállalkozás elindításához mennyi stabil önismeretre van szükség és arra, hogy elhiggyük, minden képességünk meg van arra vonatkozóan, hogy sikereket érjünk el.
Ez ma Magyarországon az emberek mindössze 23 százalékára jellemző, miközben világviszonylatban ez az arány 46 százalék.
Szerencsére a kitartásunk viszont verhetetlen. Ha egyszer összeszedjük a bátorságunkat és belevágunk valamibe, akkor nem lehet minket lebeszélni a tervek megvalósításáról. /A 2016-os Amway Vállalkozói Jelentés alapján./
Gyerekkorból eredő önkételkedés
Szociológiai felmérések szerint a kóros önkételkedés a nők körében népbetegségnek számít. A közösségi oldalak által táplált önbizalomhiány a legújabb felmérések szerint nem az éppen látott tartalmak, fotók eredménye, hanem gyermekkori élmények kivetülései. Egy Amerikában készült felmérés szerint a nők már 9-10 éves korukból emlékeznek olyan élethelyzetekre, melyek gúnyolódás tárgyává tették őket a külső megjelenésük, hajuk, ruhájuk, testsúlyuk, szeplőik miatt.
A csípős megjegyzések hetekre, hónapokra gondot okoztak az önértékelésükben. Szerencsére azért nem mindenkiből lesz negatív vagy egészségtelen önképpel rendelkező felnőtt, s itt nagy szerepe van a szülői segítségnek. Azok a nők, akik beszéltek a csúfolódás okozta rossz érzéseikről és a szüleik tudták oldani ezt a belső feszültséget, kétszer nagyobb eséllyel lettek magabiztos felnőttek, mint azok, akik akár még a mai napig is nyalogatják ezeket a fájó sebeket.
A jelszó: önelfogadás
A legmélyebb önkételkedéseink a külsőnkkel kapcsolatosak. Ezért gondolják például sokan, hogy hiába próbálnák, sosem érnék el az áhított testalkatot. Innen eredeztethető a féltékenység: vannak nálam szebbek, jobbak, akik „elvehetik” tőlem a páromat.
Gyakori az is, hogy szégyenkezünk valamilyen külső tulajdonságunk miatt, túl kicsik vagy túl nagyok a melleink, görbe az orrunk, rövid vagy éppen vastag a lábunk, vékony vagy épp túl sűrűszálú a hajunk. Minden ilyen gondolat mögött állhat egy gyermekkorban hallott kijelentés, ami miatt felnőttként is napi szinten frusztráltak vagyunk, pedig már rég nem kellene.