Az írónő egyik legismertebb könyvéből származó idézetek arról szólnak, hogyan válhatunk életünk mágusaivá. Képzeletünk nagy varázsló ‒ használjuk ki! Forrásul A mindennapi élet mágiája (Holnap Kiadó, 1997.) című könyvet használtuk.
A mágia erő
„Mindenekelőtt az általában félretett, megvetett vagy babonásan elutasított mágia fogalmának pontos definíciójával kezdeném.
A mágia valójában erőt jelent. A képzelet önmagát megvalósító varázserejét.
S ha a varázserőt is idegenszerűnek érzik, hivatkoznom kell a modern orvostudomány felismerésére, amely szerint a legtöbb betegség, az organikus bajok is, pszichoszomatikus ‒ idegi ‒ eredetűek…
Csaknem valamennyit a felelősségtől, mellőzöttségből, csalódásokból s egyéb pszichés sérülésekből „betegségbe menekülő” tudattalan védekezés váltja ki.
Mert a képzelet nagy varázsló.”
A lélek kórokozói
„Az önbizalomhiány, öregségtől, haláltól való félelem, amely ott tolong minden halandó tudat küszöbén, egytől egyig a lélek kórokozó fekélyei.
Ez, sajnos, nem tagadható valóság. Számtalan megnyilatkozási formájában látható, utolérhető, bár az emberek elhárítják maguktól, próbálnak nem beszélni róla, önmaguk előtt is ködösítik.
Állapotuk azonban egyre aggasztóbbá válik, s nagyon kevés orvos tud valóban tenni ellene mélyre hatolva a rejtett gócokig, inkább különféleképpen adagolt, sokszor veszélyes mellékhatásokat kiváltó, a tüneteket átmenetileg csillapító kemikáliák segítségével próbálja betegét megszabadítani az egész érthetetlen betegségkomplexustól.
A betegség igazi neve
„…már évezredekkel ezelőtt is tudták ‒ mint Hippokratész, Platón, Paracelsus és még előttük az ősi hagyomány, az egyiptomi filozófia, az antik és középkori bölcselők ‒, hogy a betegségnek igazi nevet kell adni.
A félelem alapjában mindig halálfélelem.
A fény eltünteti a sötétséget. A rémület bennünk működő vetítőszerkezet, s a szörnyek, amelyeket látunk, valójában saját teremtményeink.A test a lélek médiuma, a lélek jelbeszédének tüneteit közvetítő eszköz.”
A gyógyulást akarni kell
„A gyógyuláshoz azonban mindig kettő kell!
Egy, aki a látható reflexeken túl a láthatatlan okáig hatolva segíteni próbál minden esetben páciense egyedi karaktere szerint, egyéni módszerekkel; és a beteg, aki valóban gyógyulni akar!
Nem ragaszkodik alibiképpen maga teremtette poklához. Elfogadja pszichikai elixírje valódi neveit, saját kórságából kivont gyógyszerét.
Bizonyíték erre, hogy ugyanabban a betegségben szenvedő két ember közül az egyik az orvosnak, pszichológusnak hisz, tud, küzd, s ezért kilábal a bajából, teljesen meggyógyul.
A másik viszont, aki feladta magát, nem tudja, nem akarja megragadni a feléje hajított mentőkötelet, ugyanabba a kórba belepusztul. Élni senki más helyett nem lehet.”
Rejtett okok
A rejtett okok között gyakori a szeretetéhség, feltűnési vágy, bosszú, zsarolás, sérelmekért szerzett elégtétel, helytállások előli menekülés, infantilis, felelősségtől való visszariadás és még sok egyéb más.
A mélypszichológia nehéz területéhez tartozik az is, ha valaki féltékenység szította dühből, magányáért másokat okoló büntetésből öngyilkossági kísérletet követ el, remélvén, hogy a segítség idejében érkezik el hozzá.
Végül azonban elszámítja magát, és belehal a látványos zsarolásba.
Fekete helyett fehér mágia
Ilyenformán tehát, ha öntudatlan „fekete mágusként” állandóan fertőzni, mérgezni, pusztítani tudjuk önmagunkat iszonyokkal, traumákkal, fóbiákkal, egzaltált képzelgésekkel, elvakult indulatokkal, miért ne lehetnénk végre fehér mágusok is, tudatosan, a fekete képzetek helyett az önbizalom, remény, megismerés sugárzásával, „varázsigéivel” űzve el agyunkból az árnyakat rémképekké formáló rettegést, ádáz, ártalmas ösztönzések hatalmát?
Nincs szükségünk e mérgező salakra! Változtatnunk kell egészségtelen magatartásunkon.”
