A müzli
A terapeutám vezetett rá, hogy azt várom a férjemtől, hogy ő is ugyanolyan személyiség legyen, mint én, és ugyanúgy bánjon a gyerekekkel, mint én. Mondok egy példát. A lányom – szokás szerint – ragaszkodott hozzá, hogy ő öntse a tányérjába a müzlit, és – szokás szerint – melléöntötte, mire a férjem rákiabált a gyerekre, én meg rákiabáltam a férjemre, hogy miért kiabál a gyerekkel.
Pedig igaza volt: a lányom sosem figyelt oda eléggé, én pedig sosem szóltam rá, hanem minden alkalommal szépen feltakarítottam utána. Haragudtam a férjemre, pedig mint kiderült, csak ennyi kellett: hogy elmondja a gyereknek, hogyha ő akarja csinálni, akkor figyeljen oda. És a gyerek onnantól kezdve odafigyelt, és többet nem ment mellé egy szem sem. Belátom, hogy kell az anyai gyengéd- és az apai kemény-energia is.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






