„Sajnos örökbe kellett adnom a babámat” – Nők, akik későn vették észre, hogy terhesek

Összesen öt kilót híztam, amit a mozgáshiányra fogtam, senki nem vette észre rajtam. Menstruálni a PCOS miatt így is alig szoktam, már előtte is volt, hogy majdnem egy évig nem menstruáltam. Egyik reggel azonban iszonyú görcsökre ébredtem és taxival mentem a sürgősségire, ahol kiderült, hogy ezek bizony már tolófájások. Már vittek is be szülni, annyi időm nem volt, hogy felhívjam a férjemet. Én tényleg azt gondoltam végig, hogy tévednek az orvosok és csak akkor hittem nekik, amikor a mellkasomra tették a babát. Örömkönnyeket sírtam, mert akkor már – évekig tartó sikertelen lombikozás után – régen letettünk a saját gyerekről. A férjemnek csak annyit mondtam, jöjjön be hozzám a kórházba és majdnem elájult, amikor meglátta a kislányunkat.

Elfogadtam a sorsom és életet adtam a kisfiamnak. Nem mondom, hogy könnyű egyedülálló anyaként, de ő a mindenem és sokkal boldogabb vagyok, mióta ő van nekem.