Azt látom, hogy számos szülőnek igen komoly gondjai vannak a fegyelmezéssel. Sokan egyetlen lehetőségként a „büntetésbe küldést” látják, pedig a szakértők szerint ez a módszer nem működik.
Mégpedig azért nem, mert ezekben a kicsik inkább magukat sajnálják, semmint azt, amit tettek. Múltkor az egyik barátnőmmel beszélgettünk, a lányaink játszottak és ő megkérdezte, hogyan értem el, hogy ilyen szófogadó a gyerekem. Nagyon jól esett már maga a kérdés is, bár azért felvilágosítottam, hogy nálunk sem mindig idilli a helyzet. De el kell ismernem, a lányunk nagyon könnyen kezelhető gyermek lett. Hogy ebben mennyi a mázli, mennyi a személyiség és mennyi a kőkemény munka, amit beletettünk, azt senki sem fogja tudni megmondani nekem. Az viszont biztos, hogy igyekeztük a pozitív megerősítés alapelveit használni már az elejétől kezdve, ötvözve az egészet elismert szakértők és a két pedagógus nagyszülő tanácsaival. Egyelőre működni látszik a dolog, de persze majd csak az idő (na meg a kis-és a nagykamaszkor) ad választ mindenre.
Thomas Lickona pszichológus és professzor szintén úgy gondolja, hogy a jó nevelés a helyes karakter kialakítására, valamint a személyiség formálására koncentrál. Azaz: megfelelően kezeli a helytelen viselkedést, közben viszont elősegíti a gyermekek előrehaladását a jellemformálás tekintetében.
Ez nagyon jól hangzik, csak hogyan vessük be őket?
Zárd ki azt, amitől problémás lehet a viselkedés
Lickona szerint ilyenkor az a legjobb, ha empátiát mutatunk és lelassítjuk a gyermeket anélkül, hogy a normáinkból engednénk, hiszen a mi hozzáállásunk számukra minta. Ha feszült helyzetben ordibálunk, akkor tőlük sem várhatunk mást később.