Büntetés helyett: méltányos következmény
Lickona szerint a büntetést felejtsük el és első körben nevezzük át, jobban illik hozzá a „méltányos következmény” kifejezés. Ne alkalmazzunk különféle büntetéseket a nevelés során, mert ezeket a gyermekek félreértelmezik. Úgy csapódik le bennük, hogy a büntetés miattuk, a személyiségük, személyük végett van, nem pedig olyasvalamiért, ami a tetteikből fakad. A szakértő szerint jó ötlet megkérdezni tőlük, hogy véleményük szerint mi lenne a méltányos következménye az adott tettnek? Mi az, ami arra készteti őket, hogy ne viselkedjenek többet így?
Néha az általunk igazságosnak tartott következmény nem tűnik méltányosnak gyermekünk számára, vagy más okból nem működik. Viszont az említett módszerrel meg tudjuk változtatni a fegyelmezés dinamikáját és a „büntetés” együttműködővé teszi a gyermeket. Arra neveljük őt, hogy vállaljon felelősséget a tetteiért és döntsön a méltányos következményről, majd segítsen megoldást találni. Ez mennyivel jobban hangzik, mint fél óra a büntetésben!
Óriási előny, hogy amikor a gyermekek igazságos következményekről dönthetnek és saját maguk bírálhatják tetteiket, akkor helyettünk fegyelmezik magukat. Természetesen szülőként mi leszünk a végső bírák, nekünk kell véleményt mondani, hogy a méltányos következmény túl enyhe, vagy éppen túl szigorú-e. Azonban ebben a formában már sokkal inkább a tekintélyünket tudjuk gyakorolni az ésszerűség területén, miközben nem vívunk hatalmi harcokat és nem kell büntetéseket kiszabnunk a gyermekünkre.
Néha az általunk igazságosnak tartott következmény nem tűnik méltányosnak gyermekünk számára, vagy más okból nem működik. Viszont az említett módszerrel meg tudjuk változtatni a fegyelmezés dinamikáját és a „büntetés” együttműködővé teszi a gyermeket. Arra neveljük őt, hogy vállaljon felelősséget a tetteiért és döntsön a méltányos következményről, majd segítsen megoldást találni. Ez mennyivel jobban hangzik, mint fél óra a büntetésben!
Óriási előny, hogy amikor a gyermekek igazságos következményekről dönthetnek és saját maguk bírálhatják tetteiket, akkor helyettünk fegyelmezik magukat. Természetesen szülőként mi leszünk a végső bírák, nekünk kell véleményt mondani, hogy a méltányos következmény túl enyhe, vagy éppen túl szigorú-e. Azonban ebben a formában már sokkal inkább a tekintélyünket tudjuk gyakorolni az ésszerűség területén, miközben nem vívunk hatalmi harcokat és nem kell büntetéseket kiszabnunk a gyermekünkre.
