Véleménycikk: Schuster Borka
Valahol a kamaszkorom környékén kezdtem el először észrevenni, hogy a szerelem iránti vágyam, még hormonokkal túlfűtött tiniéveimben sem ugyan olyan erősen tombol egész évben. Télen is lehet szerelmesnek lenni, persze, de amikor megérkezett a tavasz, bennem is történt valami. Mintha valaki feljebb tekerte volna a hangerőt. Többet gondoltam a szenvedélyre, jobban vágytam rá, és valahogy minden érzés intenzívebb lett.
Ez azóta sem múlt el. Felnőttként is minden évben érzem. Ahogy jön a jó idő, hosszabbak a nappalok, és egyre több időt töltünk kint, bennem is megmozdul valami. Ha éppen szingli voltam, hirtelen sokkal nyitottabb lettem az ismerkedésre. Könnyebben mondtam igent egy randira, többet néztem körül, és valahogy jobban hittem abban, hogy történhet valami. Ha pedig kapcsolatban voltam, akkor nem másra vágytam, hanem többre abból, ami már van: több közelségre, több érintésre, több közös élményre. Olvass még a témában
A futárok Uberje meghódította Budapestet – A csomagszállítás jövőjével keresnek pénzt a fiatalok
Kínos titok: 10-ből 6 nő rendszeresen tapasztal vizeletszivárgást
„Jobb egyedül lenni, mint megjátszani magad.” – Életigazságok, amiket Samantha Jones-tól
„Elegem lett, hogy csak a hétvégét várom.” – Mi az, ami rengeteget változtatott az életminőségeden?
A tavasz és a nyár a szerelem évszakai, szinte már kulturális toposznak mondható
A biológia elég egyértelmű magyarázatokat ad erre. A több napsütés hatására megnő a szervezetben a szerotonin szintje, ami javítja a hangulatot és növeli az általános jóllétérzést. Ezzel párhuzamosan a fény hatással van a melatonin termelődésére is, ami az alvás-ébrenlét ciklust szabályozza.
Tavasszal és nyáron általában energikusabbak vagyunk, kevésbé vagyunk fáradtak, és ez önmagában is nyitottabbá tesz minket a kapcsolódásra.
És ott vannak a klasszikus „szerelemhormonok” is: a dopamin és az oxitocin. A dopamin az újdonság és a jutalom érzéséhez kapcsolódik, az oxitocin pedig a kötődéshez és az intimitáshoz. Bár ezek nem kizárólag évszakfüggők, a környezeti hatások – a több élmény, a több társas helyzet, a több fizikai közelség – könnyen „beindítják” őket.
Van egy evolúciós magyarázat is, ami elsőre talán kicsit prózainak tűnik, de logikus: a melegebb hónapok történelmileg kedvezőbbek voltak a párválasztás és az utódnevelés szempontjából. Több volt az élelem, több időt töltöttek együtt az emberek, és nagyobb volt a túlélés esélye. Nem véletlen, hogy még ma is kimutatható bizonyos szezonális mintázat a vonzalomban és a párkapcsolati viselkedésben. És ki tudja, talán a nyári esküvőknek is ez részben a magyarázata.
De a pszichológia talán még ennél is érdekesebb
Ahogy javul az idő, egyszerűen többet vagyunk emberek között. Többet mozdulunk ki, többet ülünk be teraszokra, többet sétálunk, utazunk, találkozunk. A lehetőségek száma nő, és ezzel együtt nő az esélye annak is, hogy valaki felkelti az érdeklődésünket.
A szerelem ugyanis sokszor nem egy belső döntés, hanem egy találkozás következménye – márpedig tavasszal és nyáron több az ilyen találkozás.
És persze ott van a „szabad bőr faktor”: könnyebb ruhák, több bőrfelület, több önkifejezés. Nem feltétlenül tudatosan, de egy kicsit mindannyian jobban jelen vagyunk a saját testünkben is. Ez növeli az önbizalmat, az önbizalom pedig vonzóvá tesz – és egyben nyitottabbá is a kapcsolódásra.
Ami számomra külön érdekes, hogy ez az érzés nem tűnik el akkor sem, ha éppen kapcsolatban vagyok. Csak átalakul. Nem keresek mást, hanem jobban keresem a másikat. Többet akarok együtt lenni, többet megélni, jobban megérinteni és megérintve lenni. Mintha a nyár nemcsak új szerelmekre, hanem a meglévők elmélyítésére is alkalmasabb lenne.
Persze nem arról van szó, hogy télen ne lehetne szerelmesnek lenni, vagy hogy a nyári kapcsolatok „valódibbak” lennének. Inkább arról, hogy bizonyos körülmények egyszerűen kedveznek ennek az érzésnek. És a meleg, a fény, a szabadság és a nyitottság együtt pontosan ilyen körülményeket teremtenek.
A természet ritmusa ránk is hat. Tavasszal minden újraindul, kizöldül, kivirágzik. Ez a megújulás nemcsak a környezetünkben történik, hanem bennünk is. Könnyebb újrakezdeni, könnyebb hinni abban, hogy most minden más lehet. És a szerelem valahol mindig egy újrakezdés is. Aminek tavasszal és nyáron éppen itt lehet az ideje!
