Hoppá
A fiamat és a lányomat.
A beszéd
Megmentettem a szemétláda exem az öngyilkosságtól. Buliból mentem haza részegen és ott várt, kést nyomva a csuklójához, hogy akkor ő most megöli magát, mert nem tud nélkülem élni. Annyira utáltam - nagyon rosszul bánt velem és többször megütött az évek alatt, amikor együtt voltunk - hogy józanul biztosan ráhagytam volna, de nagy szerencséjére Teréz anyára ittam magam és mondtam neki egy szívhez szóló beszédet, hogy mennyi mindenért érdemes még élnie. Azóta is rámír pár évente, hogy mennyit jelentett neki, amit akkor mondtam, pedig én alig emlékszem, mit rizsáztam neki.
Olvass még a témában
A bogyó
Megmentettem egy lány életét. Egy illegális buliban voltunk egy elhagyott gyárépületben, ahova én már mattrészegen érkeztem. Éppen a mosdóba igyekeztem, ahol láttam, hogy egy lány ül dülöngélve az ablakban. Amíg kezet mostam, hallottam, hogy valamit motyog arról, hogy tud repülni és akkor esett le, hogy a harmadik emeleten vagyunk! Már éppen fordult volna ki, amikor elkaptam a lábát és visszarántottam. Az adrenalintól ki is józanodtam annyira, hogy kihívjam a mentőket, akik egyből be is vitték. Azóta sem tudom, mi lett vele, de a lényeg, hogy nem ugrott ki becuccozva a gyár ablakán.
A cikk folytatódik, lapozz!