A könnyek
Amikor kislányként elpityeredtem, apám vigasztalás helyett elkezdte gúnyosan utánozni a sírásom. Egyszer elsírtam magam egy pasim előtt, ő pedig megölelt és csitítgatott. Meglepődtem és nem tudom elmondani, milyen jólesett.
A hála
Apa mellett úgy nőttem fel, mint a dudva, nem nagyon foglalkozott velem. Néha hiányzott egy anya, de csak akkor jutott ez eszembe, amikor láttam, hogy az osztálytársaimmal milyen kedvesen bánnak az anyukáik. Egyébként jól elvoltam egyedül, szépen felneveltem magam.
Teltek az évek, aztán apám megöregedett és én ápoltam két éven keresztül, amiért egy jó szót nem kaptam tőle. Nem volt hálás, azt mondta, ez az élet rendje, hogy én most visszaadom azt a gondoskodást, amit ő adott nekem kiskoromban. Azt hittem, rosszul hallok, milyen „gondoskodás”?! Volt mit ennem, volt hol laknom és volt ruhám, de ezen kívül nem kaptam tőle semmit, minden gyengédség a nagyszüleimtől jött. Ezután a beszólása után úgy döntöttem, hogy akkor én is pénzzel adom vissza a „törődését” és kerestem neki egy idősotthont. Olvass még a témában
A szakértő szerint ez a 7 hobbi a lelki békéd titka – Te hányat űzöl közülük?
„Pörkölttel etette a 7 hónapos babámat” – Nagyszülők, akik átlépték a határokat
„Már kislányként azt kellett hallgatnom, hogy milyen rossz élete volt miattam” – A szüleid nyomorát hallgatni gyerekként érzelmi bántalmazás
„Anya halála óta, azaz tíz éve nem beszélünk” – Miért távolodnak el a testvérek a szülők halála után?
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
