Az örökség
Apám nevelt fel, mellette azt tanultam, hogy az én szükségleteim nem számítanak és az értékem csak abban mérhető, hogy mit teszek meg neki és másoknak. Hogy minden terhet panaszkodás nélkül kell tűrnöm és minden felelősséget magamra kell vállalnom, még azt is, amikhez fiatal vagyok és egyébként sem az én dolgom lenne. A mai napig betegesen hiperfüggetlen vagyok, sosem kérek segítséget és másokat helyezek az előtérbe, magamat legutolsónak hagyva. Kösz, apa!
A családi kassza
14 éves voltam, amikor apa ledobott az ágyamra egy halom bankjegyet és azt mondta, ez a fizetése és én már elég nagy vagyok ahhoz, hogy kezeljem a konyhapénzt. Az összeg persze röhejesen kevés volt – mert ő a kocsmázására levette a sápot – de megoldottam. Én adtam fel a postán a közüzemi csekkeket és mentem bevásárolni. Néha még arra is jutott, hogy hetente egy kis csokit vegyek magamnak.
A lányom most 14 éves és a szívem is belesajdul, ha belegondolok, milyen hatással lenne rá, ha ekkora felelősséget tennék a nyakába, de valahol örülök is, mert így én legalább megtanultam beosztani és megbecsülni a pénzt. Kényelmesen élünk a férjemmel és a gyerekekkel, de én a mai napig spórolós vagyok, amin a családom jókat derül. Olvass még a témában
Brainspotting: Az új terápiás lehetőség, ami segíthet a traumák feldolgozásában
Könyörgöm, hagy panaszkodjak már anélkül, hogy rögtön meg akarnátok oldani a problémáimat!
„Felpofoztam az anyósomat” – Mi történt, amikor engedtél egy hirtelen impulzusnak?
„Anyám hisz benne, hogyha megoszt egy fotót, akkor segít az afrikai éhezőkön” – Mivel idegesítenek a szüleid?
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
