Az örökség
Apám nevelt fel, mellette azt tanultam, hogy az én szükségleteim nem számítanak és az értékem csak abban mérhető, hogy mit teszek meg neki és másoknak. Hogy minden terhet panaszkodás nélkül kell tűrnöm és minden felelősséget magamra kell vállalnom, még azt is, amikhez fiatal vagyok és egyébként sem az én dolgom lenne. A mai napig betegesen hiperfüggetlen vagyok, sosem kérek segítséget és másokat helyezek az előtérbe, magamat legutolsónak hagyva. Kösz, apa!
A családi kassza
14 éves voltam, amikor apa ledobott az ágyamra egy halom bankjegyet és azt mondta, ez a fizetése és én már elég nagy vagyok ahhoz, hogy kezeljem a konyhapénzt. Az összeg persze röhejesen kevés volt – mert ő a kocsmázására levette a sápot – de megoldottam. Én adtam fel a postán a közüzemi csekkeket és mentem bevásárolni. Néha még arra is jutott, hogy hetente egy kis csokit vegyek magamnak.
A lányom most 14 éves és a szívem is belesajdul, ha belegondolok, milyen hatással lenne rá, ha ekkora felelősséget tennék a nyakába, de valahol örülök is, mert így én legalább megtanultam beosztani és megbecsülni a pénzt. Kényelmesen élünk a férjemmel és a gyerekekkel, de én a mai napig spórolós vagyok, amin a családom jókat derül. Olvass még a témában
Melyik szeptemberi szokás hozza el számodra a legnagyobb áttörést? Töltsd ki a tesztet és válaszd ki a saját rituálédat!
„Agresszió nélkül ütnek oda, ahol a legjobban fáj” – Férfiakat kérdeztünk, miért félnek a nőktől
„Jobbnak láttam, ha nem velem nő fel” – Miért mondtál le a gyerekedről?
Nem kellesz eléggé? – Van, hogy egy kapcsolatot már nem megmenteni, hanem elengedni kell
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
