Az igazság az, hogy nem semmi jutott eszembe, hanem egy egész évtized. Egyetemista koromban ő volt az, akinek hajnali kettőkor telefonáltam, amikor szakítottam a barátommal, és ő volt, aki két órán belül átjött hozzám egy üveg borral, pedig másnap dolgoznia kellett. Én voltam, aki ott ült vele a kórházi váróban, amikor az édesapja szívinfarktust kapott. Ezek nem apró gesztusok voltak. Ez volt a barátság anyaga, az, amiből aztán évekre elég erő gyűlik össze.
Kanállal ette a pörköltet – ezért lett vége a kapcsolatnak
