„Az ember nem lehet meg sem tudomány, sem spiritualitás nélkül” – Mérő László gondolatai

A blöff a hazugság, a színlelés, a megtévesztés egy speciális módja. A blöffölő alaptalanul tesz olyan kijelentéseket, mutat olyan viselkedésformákat, hajt végre olyan cselekedeteket, amelyek teljesen helyénvalóak lennének, ha meglenne az alapjuk.

A pókerjátékos olyankor hív sokat, amikor jó lapja van, kivéve, ha blöfföl. A blöff azzal éri el megtévesztő hatását, hogy a látszatból a partner téves következtetéseket von le – mármint azt, hogy fennállnak az ilyen viselkedést alátámasztó okok.

A blöff a hazugságnak egy különleges formája, mert ilyenkor a hazugság (az igazságnak nem megfelelő kijelentés) nem hangzik el. A megtévesztő hatás úgy jön létre, hogy a blöffölő a megtévesztés tárgyáról, például a tényleges lapjáról konkrétan nem mond semmit.

Szavaink, igényünk a dolgok rendszerezésére most is könnyen félrevezetnek bennünket. Amikor az elektron kevert stratégiáiról beszélünk, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy ezeket a kevert stratégiákat az elektron nem ’játssza’.

Nem az elektronnak vannak kevert stratégiái, amelyek meghatározzák a pillanatnyi helyét, hanem ez a kevert stratégia maga az elektron! Ezért mondhatjuk, hogy valójában nincs olyanja, hogy helye. Sőt, ugyanez vonatkozik nemcsak a helyére, hanem az impulzusára és még jó néhány általános tulajdonságára is.

Hasonlóképpen, nem a pszichének vannak kevert stratégiái, hanem ezeknek a kevert stratégiáknak az összessége maga a tudat.