Húsvétkor ráébredünk a valóságra. Ritkán emlegetett húsvéti szimbólumok

A természetben felismerhető a húsvét üzenete. Az élet győzedelmeskedik a halál felett, és a természet átlényegülve újraéled. Minden zöldellő, virágos és illatos. Jó érzés ilyenkor sétálni a napsütésben, és beszívni a frissítő szellőt. Franciaországban kutakat vagy forrásokat keresnek fel az emberek, és megmossák a szemüket, hogy tisztán lássanak. Húsvétkor ráébredünk a valóságra. Ezen a napon nem félelmeink és csalódottságunk szürke szemüvegén keresztül látjuk a világot. Tisztán látjuk a világot, és mindenben felleljük a feltámadás titkát: a természetben, az emberek tekintetében és a szívünkben. János evangéliumában a szeretet diadalmaskodik a halál felett.

Goethe: Húsvéti séta (részlet)
„Az öblös, fekete kapu alatt
özönlik a tarka áradat.
Ma mind oly boldogan napoznak!
Ünneplik a Feltámadottat,
mert feltámadtak maguk is:
megnyíltak a házak vak szobái,
műhely s bolt börtöne, óriási
tetők s nyomasztó ormok, a kis
sikátorok szűk prése, meg
a templom tisztes éje után
oly jól esik a Nap, oly vidám!”

A középkorban a papok húsvétkor szertartásos táncot jártak, és közben labdát dobáltak egymásnak. A labda, a gömb a tökéletesség jelképe: arra utal, hogy Isten mindent kerek egésszé formál, ami töredékes bennünk. A húsvéti nevetés szintén egy megszokott kifejezési forma volt. A lelkipásztor a szószéken állva vicceket mesélt. A viccek között voltak szexuális tartalmúak is.

Húsvétkor nem moralizáltak, hanem felszabadultan örültek annak, hogy az élet legyőzte a halált. A nevetés a szabadságot és az élet teljességének elfogadását jelentette.