Nincs univerzális életkor – és pont ez a nehéz
Egyszer, még tavaly, tábor előtt pont erről a témáról beszélgettem az egyik barátnőmmel. A szavainkat hallotta egy szociális intézet vezetője is, aki azonnal figyelmeztetett: nyolcévesen semmiképp se hagyjuk a gyerekeket egyedül, még pár percre se, mert bármi történhet. Megértem a szakmai óvatosságát, de úgy érzem, a puszta életkor alapján nem lehet ítélni. Gyerek és gyerek között óriási különbségek lehetnek: van, aki 12 évesen is bizonytalan, és van, aki 7 évesen is magabiztosan járja a saját útját (mindkettőre tudok példát mondani).
De, hogy ne csak az én véleményem álljon itt, nézzünk szét kicsit a világban! A brit CAPT (Child Accident Prevention Trust) hangsúlyozza, hogy nincs hivatalos minimális életkor az egyedül iskolába járásra, de a legtöbb szülő 10 éves korig kivár. Ellenben ott is az a tanács: ne csak a számokat nézzük, hanem a gyerek érettségét, az útvonal biztonságát, és talán ami a legfontosabb, hallgassunk a szülői megérzésünkre. Ezt kiegészíti az NSPCC, amely szerint általában a 6–12 évesek túl fiatalok ahhoz, hogy egyedül hazamenjenek vagy főzzenek, ezért különösen a 12 éves kor alatti gyermekek esetében a fokozott az óvatosság ajánlott.
Az amerikai javaslat hasonló: gyermekpszichológusok és biztonságügyi szakértők szerint a gyerekek leginkább 9-11 éves kor között válnak elég éretté az önállóan történő iskolába járáshoz. Olvass még a témában
És hogy kicsit közelebbi példával is találkozzunk: Németországban hagyományos és elterjedt gyakorlat, hogy a gyerekek már kisiskolásként, akár első osztályos kortól egyedül járnak iskolába, de sokszor GPS-nyomkövetővel felszerelve vagy „walking bus” formájában.
Aztán ott van a norvég „free-range parenting” kultúrája, ami szerint a 8–10 éves gyerekek már nyugodtan járhatnak önállóan iskolába, háztartási feladatokat láthatnak el és játszanak felügyelet nélkül. A norvég társadalomban a bizalom és önállóság fontos érték, és bár nyilván léteznek kritikus hangok, de számos szakértő szerint a gyerekek fejlődése szempontjából elengedhetetlen a szülői túlzott beavatkozás elkerülése.
