Szabadság és szorongás kéz a kézben
Ahogy közeledik a tanév, egyszerre érzem a döntés könnyebbségét és a súlyát. Jó tudni, hogy reggelente nem kell rohanva kabátba bújnom és táskával hadonásznom a bejárati ajtóban, csak hogy pár percnyi séta után újra hazajöjjek és beüljek a gép elé dolgozni. Mindezt úgy, hogy javarészt egyébként is csak hátul kullogtam a lányom után, mert ő a barátnőjével trécselt útközben.
Akkor mégis mi bizonytalanít el? Nyilván tartok a „váratlan dolgoktól” és kételyt ébreszt bennem az is, hogy a lányom egyelőre nem az a típus, aki gond nélkül itthon marad egyedül, ha elszaladok (elszaladnék) a pékségbe. Ellenben teljesen jól elvan a házban, ha órákig lenn szöszmötölök a kertben. Ez a fajta „szelektív önállóság” sok szülőnek ismerős lehet: nem minden helyzetben tapasztaljuk tőlük ugyanazt a magabiztosságot, amitől persze bennünk is felmerülnek különféle aggályok.
