A tárgy mint biztonság
A pszichológiában a tárgyakhoz való ragaszkodást nem feltétlenül patológiaként kezelik. Donald Winnicott brit gyermekpszichológus vezette be az „átmeneti tárgy” fogalmát, azt a jelenséget, amelynek során a gyerek egy plüssállathoz, takaróhoz vagy tárgyhoz kötődik, mert az a biztonságot és az anyai jelenlétet helyettesíti.
Ez a fajta kötődés nem szűnik meg teljesen felnőttkorban. Átalakul. A tárgyak, amelyeket megőrzünk, még ha nem is tudjuk pontosan miért, sokszor valami olyasmit képviselnek, ami annál is fontosabb, mint maga a tárgy. Biztonságot. Folytonosságot. Azt az érzést, hogy valami megmarad.
Ha gyerekként a tárgyak mindig ideiglenesen tartoztak hozzád, mert kölcsön kaptad, mert nem volt a sajátod, mert bármikor jöhetett valami újabb, amit tovább kellett majd adni, a felnőtt ösztönösen védi, amit végre a magáénak mondhat.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
