A szakemberek szerint az az oka annak, hogy egy gyerek nem olvas, mert nem érinti őket meg maga a történet, idejét múlt például Zrínyi, ahogy a Légy jó mindhalálig is. Sokat gondolkoztam azon, hogy mi lehet a gond, mert az én gyerekeim sem minden kötelező olvasmánynak értek a végére. Némi ésszerű gondolkodással sokkal egyszerűbb magyarázatot találtam: mert a könyvek nagy része szomorú, drámai, végkifejletű, inkább szociológia. Ez pedig a gyerekek nagy részének nem tesz jót, hiszen stresszesek, depressziósak, szoronganak. A gyerekek ösztönösen kerülik a rossz hangulatú embereket, témákat, helyzeteket.
🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
1/5 A visszatartó erő
Elsősorban az legnagyobb probléma, hogy ott van a nevében: kötelező. Ez a jelző csak súlyosbítja azt a szót, hogy olvasmány, melyben benne van az ,,olvas” szó, ami ,,munka”, iskolával összefüggő fogalom. A szakemberek figyelmébe ajánlok egy alternatívát: legyen külön heti egy óra, melynek neve akár lehetne a ,,legérdekesebb könyvek”, vagy ,,könyvmoly”, bármi, ami nem kötelezettség, kényszer.
Természetesen ezen órák alkalmával fel lehetne oldani a tanóra jelleget is, például előadni egy részt egy könyvből. Ilyen órák alkalmával a kevésbé jól olvasó, olvasottakat nem értő gyerekeket is fel lehetne zárkóztatni. Halk kérdés: az iskolában miért nem folyik ,,marketing”, hiszen el kell adni a gyereknek a tudást, nem csak elvárni tőle.
2/5 Miért zseniális az Egri csillagok és a Pál utcai fiúk?
Mert hősök vannak benne. A gyereknek mindig szüksége van legalább egy hősre, egy pozitív végű történetre, és a győzelem elérésének útvonalára. Miért engedjük, hogy Marvel ,,hősei” diadalmaskodnak, töltsék be ezt az űrt? Hiszen az csak fantázia, számos tévúttal. Az Egri csillagok pedig identitás!
Ahogy a Pál utcai fiúk a barátság. Mindkét könyv egyszerű ám komoly, élethez hozzá tartozó érzelmeket, etikai normákat mutat be, miközben azt mutatja, hogy a küzdelemnek mindig van értelme: konkrét vagy morális győzelem. Nem kell a gyermekeket túl sok etikai normával, történelemmel terhelni.
A kötelező olvasmány célja, hogy megtanítsa a gyereket a fontos dolgokat meglátni. Cél a szókészlet gazdagítása, a beszédkészség javítása. És cél a szórakoztatás is, hiszen meg kell szerettetni az olvasást. Éppen ezért képedtem el, amikor kötelező olvasmány lett a Sorstalanság. Természetesen hozzá tartozik a műveltséghez, sok mindenre felhívja a figyelmet, sok mindent tanít.
Ám! Az a gyerek, aki nem annyira szeret olvasni, le fogja tenni az ilyen könyvet, mert túl ,,sok” lesz neki. Sőt, lehet, hogy ott és akkor veszti el érdeklődését a komoly irodalom iránt. Az a gyerek, akivel megszerettetjük az olvasást, biztosan el fogja olvasni a Sorstalanságot magától, aki viszont utál olvasni, az akkor sem olvassa el, ha egyest kap érte.
