A visszatartó erő
Elsősorban az legnagyobb probléma, hogy ott van a nevében: kötelező. Ez a jelző csak súlyosbítja azt a szót, hogy olvasmány, melyben benne van az ,,olvas” szó, ami ,,munka”, iskolával összefüggő fogalom. A szakemberek figyelmébe ajánlok egy alternatívát: legyen külön heti egy óra, melynek neve akár lehetne a ,,legérdekesebb könyvek”, vagy ,,könyvmoly”, bármi, ami nem kötelezettség, kényszer.
Természetesen ezen órák alkalmával fel lehetne oldani a tanóra jelleget is, például előadni egy részt egy könyvből. Ilyen órák alkalmával a kevésbé jól olvasó, olvasottakat nem értő gyerekeket is fel lehetne zárkóztatni. Halk kérdés: az iskolában miért nem folyik ,,marketing”, hiszen el kell adni a gyereknek a tudást, nem csak elvárni tőle.
Miért zseniális az Egri csillagok és a Pál utcai fiúk?
Mert hősök vannak benne. A gyereknek mindig szüksége van legalább egy hősre, egy pozitív végű történetre, és a győzelem elérésének útvonalára. Miért engedjük, hogy Marvel ,,hősei” diadalmaskodnak, töltsék be ezt az űrt? Hiszen az csak fantázia, számos tévúttal. Az Egri csillagok pedig identitás!
Ahogy a Pál utcai fiúk a barátság. Mindkét könyv egyszerű ám komoly, élethez hozzá tartozó érzelmeket, etikai normákat mutat be, miközben azt mutatja, hogy a küzdelemnek mindig van értelme: konkrét vagy morális győzelem. Nem kell a gyermekeket túl sok etikai normával, történelemmel terhelni.
Nehéz olvasmányok
A kötelező olvasmány célja, hogy megtanítsa a gyereket a fontos dolgokat meglátni. Cél a szókészlet gazdagítása, a beszédkészség javítása. És cél a szórakoztatás is, hiszen meg kell szerettetni az olvasást. Éppen ezért képedtem el, amikor kötelező olvasmány lett a Sorstalanság. Természetesen hozzá tartozik a műveltséghez, sok mindenre felhívja a figyelmet, sok mindent tanít.
Ám! Az a gyerek, aki nem annyira szeret olvasni, le fogja tenni az ilyen könyvet, mert túl ,,sok” lesz neki. Sőt, lehet, hogy ott és akkor veszti el érdeklődését a komoly irodalom iránt. Az a gyerek, akivel megszerettetjük az olvasást, biztosan el fogja olvasni a Sorstalanságot magától, aki viszont utál olvasni, az akkor sem olvassa el, ha egyest kap érte.
Választhatóság és egy ötlet
Ha külön óra foglalkozna az olvasással, megoldható lenne az, hogy több kötelező könyvet vegyenek egyszerre. A könyveket két csoportra kellene osztani: kötelező könyv és választható. A kötelező mindenki számára kötelező, ám a választhatónál az osztályt két részre lehetne osztani, ami azt eredményezi, hogy a két csoport egymásnak csinál kedvet a másik csoport könyvének elolvasásához.
Ez azért szerencsés, mert így, ha olvasta a gyerek az olvasmányt, ha nem, sokkal jobban megragadnak benne részletek, fontos dolgok, maga a történet. Nagy valószínűséggel előbb utóbb kézébe veszi majd ezt a könyvet is – feltéve, ha nem írtjuk ki belőle idő előtt az olvasás örömét.
Könyvtárak
Ha az államnak fontos a jövő, legalább tizenkét éves korhatárig ingyenessé kellene tenni községenként egy könyvtárat számukra. Havi rendszerességgel kellene a gyermekekkel ellátogatni a könyvtárba, ott programokat, vetélkedőket, tudáspróbákat, gyermek színházat, felolvasó délutánokat szervezni.
Ez sokkal hasznosabb lenne, mint az informatika óra, ahol többnyire felszínes tudáshoz juttatják a gyereket, hiszen ami tegnap naprakész volt, az holnapra elavult, hasztalan. A gyerekből akkor lesz könyvtárba járó felnőtt, ha gyerekkorában beleillesztették az életébe, hozzá szoktatták a gondolathoz, hogy jól el lehet ott tölteni az időt, és nem csak azok járnak oda, akik ,,lúzer”-ek. A gyerekből akkor lesz felnőtt, ha megtanulja, hogy hogyan kell felnőni. Erre pedig a könyvek a legalkalmasabbak.
Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!