A mai gyerekek utálnak olvasni. Van megoldás a könyvek megszerettetésére

Elsősorban az legnagyobb probléma, hogy ott van a nevében: kötelező. Ez a jelző csak súlyosbítja azt a szót, hogy olvasmány, melyben benne van az ,,olvas” szó, ami ,,munka”, iskolával összefüggő fogalom. A szakemberek figyelmébe ajánlok egy alternatívát: legyen külön heti egy óra, melynek neve akár lehetne a ,,legérdekesebb könyvek”, vagy ,,könyvmoly”, bármi, ami nem kötelezettség, kényszer.

Természetesen ezen órák alkalmával fel lehetne oldani a tanóra jelleget is, például előadni egy részt egy könyvből. Ilyen órák alkalmával a kevésbé jól olvasó, olvasottakat nem értő gyerekeket is fel lehetne zárkóztatni. Halk kérdés: az iskolában miért nem folyik ,,marketing”, hiszen el kell adni a gyereknek a tudást, nem csak elvárni tőle.

A kötelező olvasmány célja, hogy megtanítsa a gyereket a fontos dolgokat meglátni. Cél a szókészlet gazdagítása, a beszédkészség javítása. És cél a szórakoztatás is, hiszen meg kell szerettetni az olvasást. Éppen ezért képedtem el, amikor kötelező olvasmány lett a Sorstalanság. Természetesen hozzá tartozik a műveltséghez, sok mindenre felhívja a figyelmet, sok mindent tanít.

Ám! Az a gyerek, aki nem annyira szeret olvasni, le fogja tenni az ilyen könyvet, mert túl ,,sok” lesz neki. Sőt, lehet, hogy ott és akkor veszti el érdeklődését a komoly irodalom iránt. Az a gyerek, akivel megszerettetjük az olvasást, biztosan el fogja olvasni a Sorstalanságot magától, aki viszont utál olvasni, az akkor sem olvassa el, ha egyest kap érte.