Amikor egy kapcsolatot régi sebek gyógyítására használunk
Travers úgy véli, sokan észrevétlenül azért ragadnak ott a beteljesületlen kapcsolataikban, mert egy régi érzelmi sérülést próbálnak újra és újra „megoldani”.
Ez nem tudatos önszabotázs, inkább egy belső kísérlet arra, hogy átírjuk a múltat.
Ahogy az ismétlődő álmok a feldolgozatlan traumák jelei lehetnek, úgy az ismétlődő kapcsolati minták is azt mutatják, hogy valamit még nem sikerült integrálnunk. Aki gyerekként láthatatlannak érezte magát, felnőttként is könnyebben ragaszkodik egy olyan partnerhez, aki csak időnként ad visszajelzést. A valódi mozgatórugó ilyenkor a remény, az, hogy „majd most másképp lesz”. Ilyen esetben, ilyen felállás mellett a másik fél nem valódi társsá, hanem (akarata ellenére) szimbólummá válik: egy régi seb helyettesítőjévé. A valódi gyógyulás viszont akkor kezdődik, amikor már nem a kapcsolatot akarjuk megjavítani, hanem a saját határainkat, történetünket és önazonosságunkat kezdjük el komolyan venni.
