Miért tűnik a boldogtalanság biztonságosabbnak?
Még az érzelmileg tudatos emberek is alábecsülik, mennyire félünk a bizonytalanságtól. Az agy evolúciós szinten a megszokottat, az ismertet részesíti előnyben, mert az irányváltás több energiát, több érzelmi munkát igényel és nem utolsó sorban jóval nagyobb kockázattal jár. Egy boldogtalan kapcsolat ezért sokszor „kisebb veszteségnek” tűnik, mint az ismeretlen és kiszámíthatatlan „esetleg boldogabb” jövő.
A háttérben csendes, de annál erősebb kérdések dolgoznak: Mi van, ha nem találok mást? Mi lesz, ha megbánom a döntést? Mit fogok csinálni, ha nem mellém állnak a gyerekek? Ilyenkor nem a jelen fájdalmát mérjük, hanem a jövőtől félünk, és amíg a maradás ismerős, vagy a körülmények nem kibírhatatlanul fájdalmasak, az elme hajlamos kitartani.
Mark Travers szerint a fordulópont mindig belül történik: amikor tisztábban látod, ki vagy, mire van szükséged, és miben nem akarsz tovább kompromisszumot kötni, a bizonytalanság már nem tűnik megugorhatatlanul fenyegetőnek. Sokkal inkább olyan útként tetszeleg, amelyen – bár nem minden látható előre – végre önazonosabban haladhatsz tovább. Olvass még a témában
