Amikor valaki kilép egy régóta döcögő kapcsolatból, a külvilág gyakran csak a döntés pillanatát látja. A „mi történt?”, „mi volt az utolsó csepp?” kérdések erre az egy pontra fókuszálnak.
Pedig Mark Travers amerikai pszichológus szerint a valódi történet jóval korábban kezdődik: azokban az években, amikor a kapcsolat már nem ad, mégis működtetjük tovább. Amikor nem vagyunk boldogok, de meggyőzzük magunkat arról, hogy „ez még belefér”, „lehetne rosszabb”, vagy egyszerűen csak túl kockázatosnak tűnik elindulni a teljesen ismeretlen irányba.
Travers hangsúlyozza: nem feltétlenül azért maradunk boldogtalan kapcsolatokban, mert ne lennénk elég okosak vagy belátók. Azért maradunk, mert az idegrendszerünk, az érzelmi emlékezetünk és a félelmeink sokkal hamarabb döntenek, mint az, amit racionálisan mérlegelni tudunk. Olvass még a témában
Igaz történet: Péter csak akkor fog elválni, ha talál valaki mást
„Utálom, hogy csokibarnára szolizza magát.” – Mit tesz a párod a testével, ami neked nem tetszik?
Ez a különleges stresszcsökkentő módszer neked is segíthet – interjú Sóvágó Lilla pszichológussal
Könyörgöm, hagy panaszkodjak már anélkül, hogy rögtön meg akarnátok oldani a problémáimat!
Amikor az ismerős érzés biztonságnak álcázza magát
Az egyik legerősebb visszatartó erő az, hogy az idegrendszer nem egészséges és egészségtelen között tesz különbséget, hanem ismerős és ismeretlen között. Ami emlékeztet a korai érzelmi mintáinkra, azt a testünk gyakran biztonságként érzékeli – akkor is, ha az elménk pontosan tudja, hogy ez a minta rossz és az adott kapcsolat nagyon is fájdalmas.
A kötődési minták már gyerekkorban kialakulnak, és egyfajta belső térképként működnek a felnőtt kapcsolatokban. Ha gyerekként azt tapasztaltuk, hogy a közelség kiszámíthatatlan, akkor felnőttként a partner érzelmi hullámzása könnyen tűnhet „szenvedélyes” szerelemnek. Ha az intimitás gyerekkorban feltételekhez kötődött, felnőttként a távolságtartás is normálisnak hat, akárcsak az, hogy mindig aktívan tennünk kell a szeretetért. Ilyenkor – bár rossz döntéseket hozunk – egyszerűen azt választjuk, amit a testünk és a lelkünk felismer.
Ez az oka annak is, hogy egy valóban kiegyensúlyozott kapcsolat eleinte akár furcsának, idegennek, sőt unalmasnak tűnhet. A nyugalom és a biztonság sajnos nem mindenkinek ismerős érzés.
