Múltkor a fotóimat rendezgettem és elmerengtem egy jól sikerült képen, amin a barátnőimmel mosolygunk egyikük születésnapi buliján. Mind szép, okos és sikeres harmincas nő. És egy kivételével mind szingli, jómagamat is beleértve. Mindannyian rosszul csinálunk valamit? Nem hinném. De akkor miért van ez? Nem a kétségbeesés beszél belőlem, hiszen én és a barátnőim is remekül elvagyunk egyedülállóként is, egyszerűen csak érthetetlen, hogy a képet nézve mindössze egyetlen férjezett lányt látok. (És itt hadd jegyezzem meg, hogy az ő házassága is hagy némi kívánnivalót maga után…) Elgondolkodtam tehát a lehetséges okok sokaságán és az alábbi eredményre jutottam.
Az életünk férfi nélkül is teljes
Tanult, művelt és önálló nőkként magunkban is boldogan elvagyunk.
Munkánkban sikeresek vagyunk, szeretjük a családunkat és remek barátaink vannak.
Így sem anyagi, sem érzelmi támogatásra nincs szükségünk, tehát nem létkérdés egy férfi az életünkben, magyarul nem fogunk összejönni valakivel csak azért, hogy legyen kapcsolatunk.
Nem alkuszunk meg
Az előbb leírtak okán egyszerűen nem vagyunk hajlandóak engedni a színvonalból.
Egy nőnek fontos, hogy fel tudjon nézni a társára, de minimum az, hogy a partnerével egyenlőek legyenek.
Abban az esetben pedig, ha valaki családot szeretne alapítani, pláne megválogatja, kinek szül gyereket.
Ezzel nem a férfiakat szeretném leszólni, hiszen ez fordítva is igaz lehet – amikor már érettek, tudatosak vagyunk érzelmileg és intellektuálisan, olyan partnert keresünk magunk mellé, aki ilyen szempontból is illik hozzánk.
Megszoktuk a függetlenséget
Ha az ember jó ideje a maga ura, utána már nehezebben köt kompromisszumokat.
Ha hozzászoktunk, hogy azt vacsorázunk, amit akarunk, oda utazunk, ahova akarunk, és egyáltalán azt csinálunk, amit csak akarunk, akkor már nem fogjuk akárkiért feladni ezt a szabadságot.
Arról nem is beszélve, hogy egy független nőnek olykor nehezére esik beszámolni arról, hova megy, merre jár, márpedig ezt sok férfi elvárja.
Nem létszükséglet számunkra egy kapcsolat
Szerencsére már nem olyan időket élünk, hogy a környezetünk katasztrófaként élje meg, ha nem az az életünk fő célja, hogy valakinek a felesége legyünk.
Annyi rossz házasság és boldogtalan kapcsolat van a környezetünkben, hogy inkább vagyunk egyedül, mint egy méltatlan helyzetben.
Arról nem is beszélve, hogy egy nőnek sosem más által kellene önmagát meghatároznia, hanem egyedülállóként kell egy kerek egészet alkotnia.
(Itt nem tudok nem a „feleség” szóra gondolni, ami azt sugallja, valaminek a fele vagyunk.)
Jól érezzük magunkat a saját társaságunkban
Én esténként szeretek órákon keresztül a relax fotelemben olvasni, és ha pár nap kimarad munka vagy utazás miatt, szinte elvonási tüneteim vannak – ez a magányos, befelé forduló tevékenység nagyon fontos az életemben.
Kata barátnőm triatlon versenyeken vesz részt, egyetlen edzést sem hagy ki, ő ebben teljesedik ki. Unokatestvérem, Betti rengeteget utazik, legtöbbször egyedül, neki ez az abszolút prioritás.
Ha az ember ki van békülve magával és egyedül is remekül érzi magát, nem feltétlenül törekszik arra, hogy életét megossza mással.
Természetesen nem azt mondom, hogy szinglinek lenni jobb, mint párkapcsolatban élni, mindössze azt, hogyha egy nő egyedülálló, az nem egy rendellenes állapot.
Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!