Hazugság. Már akkor is, ha kimondom ezt a szót, furcsán kezdem érezni magam. A hazugság, a füllentés nem jó dolog – ezt tanultuk meg már gyerekként is. Lelkiismeret-furdalást, szégyent érzünk, felháborodunk, amikor rájövünk, hogy a saját gyermekünk hazudott. Pedig mi, felnőttek is füllentünk, hazudunk néha – mindenki! Gondolj csak arra, ha mondjuk gyorshajtáson kapnak, mindent megteszel azért, hogy jobb színben tűntesd fel magad. Ugye, hogy így van? A gyermek is csak valamilyen rossz dolgon szeretne túl lenni a füllentés által.
Fantázia szülte hazugság
Amikor a gyermek még kicsi, 3-6 éves, a hazugságai még jelentéktelenek, hiszen sokszor csak kitalál dolgokat, amit nem valamilyen probléma elhárítására tesz, hanem csak működik a fantáziája. Ugye a te gyermeked is mondta már, hogy látta a Mikulást, vagy épp egy sárkány ül az ágyán? Ez nem is hasonlít azokra a hazugságokra, amelyeket már idősebb korában mond, például arról, hogy elkészítette a házi feladatát, de még véletlenül sincs kész. Kisgyermekként sok-sok mesét találnak ki, amelyről aztán még maguk is elhiszik sokszor, hogy igaz. Ez egy nagyon jó módja annak, hogy a fantáziavilágukon keresztül elkezdjék megismerni és értelmezni a körülöttük lévő valóságot.