Álmunkban teljesen más tudatállapotba kerülünk, nem véletlen, hogy mióta az eszünket tudjuk, az embereket foglalkoztatják az alvás közben történtek.
Sajnos azonban nem csak csodaszép álmaink vannak, az egész napunkra sőt, hetünkre rányomhatja a bélyegét egy-egy rossz emlékkép, vagy valamilyen furcsa fantázia felvillanása. Az egészet tovább nehezíti, hogy hajlamosak vagyunk túl sokat belelátni az álmokba: bár sokan hisznek abban, hogy az álomképek komoly jelentéseket hordoznak, súgnak nekünk, még az álmoskönyv szerint sem mindig jelent rosszat egy rémálom. De miért lehet az, hogy sírva ébredsz fel az éjszaka közepén? Ennek mi állhat a hátterében?
Túl sok szorongás és intenzív érzelmek
A stressz mindig utat talál magának, és az elmúlt évben bizony meglehetősen sok jutott a nehéz élethelyzetekből és a próbatételekből. Ennek már most is lehetnek látható bizonyítékai, amik jelentkezhetnek alvászavarok formájában. Sokan küzdenek aktuálisan álmatlansággal, hiszen esténként mindenkinek jár az agya. Minél nehezebb és bonyolultabb az élethelyzetünk, értelemszerűen annál idegesebbek vagyunk este, és annál nehezebben alszunk el. A sok agyalásnak pedig meg is van az eredménye, ami kialvatlansággal, zavaros álmokkal jár. Felnőttkorban már gyakran mesterei vagyunk annak, hogyan leplezzük a negatív érzelmeinket. Különösen akkor, ha gyerekek is vannak a családban, akiket szeretnénk megóvni a helyzettől. Nem szeretnénk előttük könnyezni, türelmetlenkedni – vagy éppen azért sírjuk este magunkat álomba, mert nem sikerült tartanunk az általunk elvárt szintet.
Ezek után nincs is csodálkoznivaló azon, hogy az érzelmek akkor törnek a felszínre, amikor a legkevésbé tudjuk kontrollálni őket. Erre a legalkalmasabb időpont egyértelműen az éjszaka. A stressz ilyenkor keszekusza álmok, vagy éppen éjszakai felsírás formájában jelentkezik.