Életünk egyharmadát átalusszuk, ami – így nézve – óriási pazarlásnak tűnik. Aludni márpedig kell, de vajon miért? Az alvás létfontosságú, de pontos funkciója még ma sem tisztázott teljesen.
Azt mondják, az elefánt sohasem felejt, és az is köztudott, hogy az alvás egyik fő funkciója, hogy az emlékeinket, a velünk történteket feldolgozhassuk. Nos, ha mindkét állítás igaz volna, akkor az elefántoknak állandóan aludniuk kellene. Az igazság viszont az, hogy napi 2-4 óránál többet nem szunnyadnak.
Azt sem mondhatjuk, hogy az agyunknak van-e szüksége egyáltalán a pihenésre, hiszen alvás közben az agyunk egyes területei kifejezetten aktívak.
Ilyenkor dolgozza fel az agyunk a napi információkat, raktározza el a tanultakat a memóriában, és rendezi a napi adathalmazt.
Őseink nálunk is kevesebbet aludtak
Noha azt is gyakran halljuk, hogy a kütyük képernyőjének fénye miatt nehezebben tudunk elaludni, és ha elalvás előtt a kütyük kék fényét nézzük, kevesebbet alszunk, a legújabb kutatások szerint ez sem igaz. Jerry Siegel, a Kaliforniai Egyetem Los Angeles-i Alváscentrumának igazgatója szerint már csak azért sem állíthatunk ilyesmit, mert egyáltalán nincs még erre adatunk.
Ahhoz, hogy legalább következtetni tudjon arra, az őseink mennyit aludtak, Siegel elutazott Tanzániába, Namíbiába és Bolíviába, hogy a vadászó-gyűjtögető törzsek alvási szokásait vizsgálja. Ezeknek a népeknek az életmódja áll a legközelebb az egykori őseink életéhez, és mai napig a legmodernebb technikai vívmányok nélkül élnek.
Több ezer kilométer választja el a vizsgált afrikai törzseket egymástól, és még ennél is több a dél-amerikai népcsoportot, mégis mindhárom vizsgált csoport nagyjából ugyanannyit alszik: átlagosan 6,5 órát naponta.
Siegel szerint nincs okunk azt hinni, hogy az őseink ennél többet aludtak volna. Ehhez képest mi a kényelmes, hűtött/fűtött lakásainkban hajtjuk álomra a fejünket, komfortos matracon, puha párnán. Az őseink sziklákon, faágakon, barlangokban húzták meg magukat, sötétítő függöny és szúnyogháló nélküli helyeken, ahol nem védte őket semmi az esetleges ragadozók vagy ellenséges törzsek támadásától. Nem csoda, hogy alig aludtak többet, mint 6 óra.
Kép: estebande/depositphotos.com
Többféle magyarázat is létezik
De vajon miért alszunk? – tette fel a kérdést Jerry Siegel. Ha az emlékek és élmények feldolgozása miatt aludnánk, vagy más agyi funkciók miatt, nem kellene napi 8-10 órát az ágyban töltenünk. Siegel nem is tartja biológiai igénynek az alvást, sokkal inkább az evolúció következményének, mely növeli a hatékonyságot. Az alvás szabályozza az „energiafogyasztásunkat” – csökkenti a felhasznált energiát a kevésbé rentábilis időszakokban. A medvék téli álmot alszanak, hogy túlvészeljék a rendkívül energiaigényes hideg időt, amikor az élelemszerzés is nehézkes.
Talán az alvás számunkra is egy olyan kábult állapot, amikor az anyagcsere lelassításával képesek vagyunk túljutni a nehézségeinken.
Ez teszi lehetővé, hogy nappal tevékenyek és termékenyek legyünk. A nappali időszak megóv minket attól, hogy túlhajtsuk, túlterheljük magunkat, hiszen csupán meghatározott ideig tart. Az éjszaka pedig alkalmas arra, hogy a fokozott anyagcsere lelassuljon, mégis azonnal képesek legyünk válaszolni a környezet ingereire: például felébredünk a gyermekünk sírására.
Az alváshiány végzetes is lehet
Egy francia kísérletből kiderült, hogy a napokig ébren tartott kutyák vérében olyan mennyiségű méreganyag termelődött, ami más kutyák testébe fecskendezve azonnali alvást idézett elő. Ha nem alszunk, vagy nem alszunk eleget, az immunrendszerünk is legyengül, és nemcsak a fertőzéseket kapjuk el könnyebben, de minden más betegségre is érzékenyebbek leszünk.
Hosszú távon pedig komoly egészségkárosító hatása is lehet: a vérkeringésre, a testsúlyra, a szív- és érrendszerre, nő a cukorbetegség és a depresszió kockázata. A rendszeres és extrém mértékű alváshiány elbutuláshoz, hallucinációkhoz, ájulásos rosszulléthez vagy akár halálhoz is vezethet.