Nem feltétlenül a külső a lényeg
Agata Groyecka, a lengyel Wroclawi Egyetem kutatója a Frontiers in Psychology című folyóiratban egy nemrégiben készült tudományos áttekintésben azt vizsgálta, hogy miként érzékeljük a vonzerőt és hogyan határozzuk meg azt. Munkatársaival együtt 30 év kutatásait elemezték ki a vonzás témakörében.
Groyecka áttekintése azt sugallja, hogy a fül és az orr, vagyis amit hallunk és szagolunk, jelentősen nagy szerepet játszhat abban, kit találunk vonzónak. „Az utóbbi időben a legtöbb értékelés a vizuális vonzerőre összpontosított, például az arc vagy a test vonzerejére” – magyarázza Groyecka a ScienceDailyben megjelent sajtóközleményében.
„A más érzékszervekről és a társadalmi kapcsolatokban betöltött szerepükről szóló irodalom azonban gyorsan növekedett az elmúlt időkben. Ezek eredményeit sem szabad figyelmen kívül hagyni. Mások észlelése mindhárom csatornán keresztül megbízhatóbb és szélesebb körű információt nyújt róluk.”
Vagyis, amikor eldöntjük valakiről, hogy vonzónak találjuk-e, nem csak egyetlen érzékszervünkre hagyatkozunk. Sokszor tudat alatt is bevonjuk az ítélet meghozatalába az orrunkat és a fülünket is. Így alkotjuk meg valakiről a teljes képet.
Vizsgálatai során Groyecka például azt tapasztalta, hogy bár vizuálisan vonzódunk a hasonló genotípusú emberekhez, ha egyszer kapcsolatba kerülünk egy potenciálisan különleges valakivel, hajlamosak vagyunk inkább a különböző genetikai háttérrel rendelkező társ szagát preferálni.
A két preferencia kombinációja segíthet a kiegészítő genetikai párok felé terelni minket, vagyis egy potensebb társat találni magunknak.
Groyecka áttekintése azt sugallja, hogy a fül és az orr, vagyis amit hallunk és szagolunk, jelentősen nagy szerepet játszhat abban, kit találunk vonzónak. „Az utóbbi időben a legtöbb értékelés a vizuális vonzerőre összpontosított, például az arc vagy a test vonzerejére” – magyarázza Groyecka a ScienceDailyben megjelent sajtóközleményében.
„A más érzékszervekről és a társadalmi kapcsolatokban betöltött szerepükről szóló irodalom azonban gyorsan növekedett az elmúlt időkben. Ezek eredményeit sem szabad figyelmen kívül hagyni. Mások észlelése mindhárom csatornán keresztül megbízhatóbb és szélesebb körű információt nyújt róluk.”
Vagyis, amikor eldöntjük valakiről, hogy vonzónak találjuk-e, nem csak egyetlen érzékszervünkre hagyatkozunk. Sokszor tudat alatt is bevonjuk az ítélet meghozatalába az orrunkat és a fülünket is. Így alkotjuk meg valakiről a teljes képet.
Vizsgálatai során Groyecka például azt tapasztalta, hogy bár vizuálisan vonzódunk a hasonló genotípusú emberekhez, ha egyszer kapcsolatba kerülünk egy potenciálisan különleges valakivel, hajlamosak vagyunk inkább a különböző genetikai háttérrel rendelkező társ szagát preferálni.
A két preferencia kombinációja segíthet a kiegészítő genetikai párok felé terelni minket, vagyis egy potensebb társat találni magunknak.
A hang és illat az elsődleges
A tanulság tehát az, hogy a hangunk és az illatunk sokkal nagyobb szerepet játszik az első benyomás kialakításában, mint azt hinnénk. Bár mindezt bizonyos mértékig befolyásolhatjuk, a genetikai alapokat nem. A tudatalattink ezeket az információkat elemzi.
Nem kell hozzá pszichológiai diploma, hogy belássuk, aki frissen zuhanyzott, és társalgási hangerővel beszélget, az nagy valószínűséggel vonzóbb lesz, mint aki egy hete nem fürdött és rekedt kanáriként üvöltözik. Vagyis lehet, hogy irritálónak találjuk valaki hangját, vagy nem kedveljük az illatát – akár úgy, hogy ezt nem is tudatosítjuk magunkban, csak annyit érzünk, hogy nem kedveljük a közelségét – közben pedig ugyanennek a személynek a hangja egy másik ember számára olyan lesz, mint macskának a macskagyökér. Pusztán azért, mert genetikailag jobb párost alkotnának.
Nem kell hozzá pszichológiai diploma, hogy belássuk, aki frissen zuhanyzott, és társalgási hangerővel beszélget, az nagy valószínűséggel vonzóbb lesz, mint aki egy hete nem fürdött és rekedt kanáriként üvöltözik. Vagyis lehet, hogy irritálónak találjuk valaki hangját, vagy nem kedveljük az illatát – akár úgy, hogy ezt nem is tudatosítjuk magunkban, csak annyit érzünk, hogy nem kedveljük a közelségét – közben pedig ugyanennek a személynek a hangja egy másik ember számára olyan lesz, mint macskának a macskagyökér. Pusztán azért, mert genetikailag jobb párost alkotnának.
