„Ez semmiség! Ne idegeskedj miatta!”
Valószínűleg csak meg szeretnéd nyugtatni a másikat, hogy éreztesd vele, akármi is történt, ez még nem a világ vége. Ilyenkor viszont észrevétlenül sikerül megbántanod őt a szavaiddal. Hiszen azt sugallod felé, hogy amit ő komoly problémának él meg, egyáltalán nem az, és legszívesebben csak továbblépnél a témán.
Előbb-utóbb a (nem szándékos) elutasítás miatt úgy dönthet majd, hogy később inkább el se mondja neked, mi nyomja a szívét, hiszen te úgysem tartod azt elég nagy gondnak. Egy ilyen helyzetben az a legjobb, ha megkéred, hogy meséljen az érzéseiről, közben pedig biztosítsd arról, hogy bármi is lesz, találtok rá megoldást.
Előbb-utóbb a (nem szándékos) elutasítás miatt úgy dönthet majd, hogy később inkább el se mondja neked, mi nyomja a szívét, hiszen te úgysem tartod azt elég nagy gondnak. Egy ilyen helyzetben az a legjobb, ha megkéred, hogy meséljen az érzéseiről, közben pedig biztosítsd arról, hogy bármi is lesz, találtok rá megoldást.
„Lehet, hogy nem akarod hallani, de akkor is elmondom, hogy…”
Amikor úgy érzed, neked van igazad, biztosan te is szeretnéd megosztani a pároddal/tesóddal/barátnőddel, hogy mit gondolsz. Csakhogy van olyan, amikor az emberek olyannyira nem értenek egyet, hogy meg sem akarják hallani egymást. Ilyenkor elhangozhat a fenti mondat, de valójában ez csak ront a helyzeten – és a kapcsolatotokon.
Ugyanis azt az érzést kelti a másikban, hogy nem érdekel téged, ő mit szeretne, mindenáron a saját igazadat akarod érvényesíteni. Szakértők szerint jobb, ha inkább azt mondod, hogy “fontosnak tartom, hogy meghallgassuk egymást. Mondd el, mit gondolsz, és utána én is megosztom veled a véleményemet.”
Ugyanis azt az érzést kelti a másikban, hogy nem érdekel téged, ő mit szeretne, mindenáron a saját igazadat akarod érvényesíteni. Szakértők szerint jobb, ha inkább azt mondod, hogy “fontosnak tartom, hogy meghallgassuk egymást. Mondd el, mit gondolsz, és utána én is megosztom veled a véleményemet.”
Olvass még a témában
„A helyedben én…”
Amikor valaki tanácsot kér tőlünk, vagy elmesél egy élethelyzetet, megpróbáljuk magunkat a cipőjébe képzelni. Ilyen esetben elhangzik a fenti kifejezés, de gondoltad volna, hogy még ez is lehet toxikus? Az emberek többsége (mivel tudják, hogy nincsenek a másik helyében) hajlamosak ilyenkor olyan tanácsokat adni, amiket amúgy sosem csinálnának meg, de így, hogy számukra nincs tétje, bátrabbnak festik le magukat. Emiatt gyakran megesik, hogy valaki nem túl ideális tippeket ad, ami visszájára is elsülhet. Ilyenkor inkább add tudtára a másiknak, hogy ha te járnál hasonló helyzetben, lehet, hogy ezt vagy azt másképp csinálnál, de mivel nem tapasztaltad még meg élőben, így nem tudsz 100%-ban hasznos tanácsot adni.
A cikk folytatódik, lapozz!
