Az orvostudomány fejlődése elképesztő a 21. században, nincs ez másképp a mellnagyobbító műtétek esetében sem, hiszen mára már rutinnak számítanak. De nem volt ez mindig így, sőt, évtizedekkel ezelőtt igazán veszélyes procedúrákon kellett átesnie annak, aki nagyobb kosárméretre vágyott.
VIDEO Nagy éves horoszkóp 2025: így alakul az éved személyes és munkahelyi fronton
Az első mellműtét célja a helyreállítás volt
A Reuters adatai szerint az első mellműtétet a plasztikai sebészet atyja, Vincenz Czerny 1895-ben, Németországban hajtotta végre. A mell-helyreállító beavatkozás páciense egy 41 éves énekesnő volt, akinek egy fájdalmas tumort kellett eltávolítani a bal melléből. Az orvos a beavatkozás során egy alma méretű zsírcsomót operált ki a nő hátából és ezt helyezte át a mellébe, így az első ilyen jellegű műtét során emberi szövetet használtak.
A XX. században veszélyes kísérletek zajlottak világszerte
A huszadik század első felében több másik orvos és sebész megpróbálkozott a mellnagyobbítással. Sajnos ezek a módszerek rendkívül veszélyesek voltak és akár szörnyű komplikációkat is okozhattak. A korai „implantátumok” változatos anyagokból készültek, például szivacsot, gyapjút, polietilént, üveggömböket, elefántcsontot, gumit vagy bivalyporcot ültettek be az orvosok az eljárás során.
Az 1940-es évek közepén megjelentek a különböző injekciók, melyek nem voltak kevésbé kockázatosak, mint a fenti „implantátumok”. Egyes beszámolók szerint például a II. világháború után japán prostituáltak ipari szilikont fecskendeztek a mellükbe, korábban pedig elterjedt a paraffin, illetve a kecsketej használata is erre a célra.
A cikk folytatódik, lapozz!
Műtét, vagy önelfogadás? Női vívódásaink lelki hátterei
