A stimuláció világában élünk; csúcstechnológiás kütyük, játékok és képernyők, a technológia hatalmasat ugrott az elmúlt néhány évben is De ami szintén nőtt, az a gyerekek viselkedési problémái. Vajon van összefüggés?
Dr. Claudia Skowron terapeuta szerint a kütyük ellen fölösleges harcolni, hiszen az életünk részeivé váltak, és azok is maradnak. De ennek eredményeként az is előfordult, hogy az unalommal szembeni tolerancia szintje alacsonyabb. A jelenlegi társadalmi normák szerint az unalom valami rossz dolog, különösen a gyerekek körében. De mi van akkor, ha az unalom a kulcsa gyermekeink egészségesebb fejlődésének – teszi fel a kérdést Skoworn? Az alábbiakban három olyan módszert mutatunk be, amellyel az unalom segíti a gyermekek fejlődését.
Javítja a frusztrációtűrő képességet
Egyszerűen fogalmazva, a frusztrációtűrés azt jelenti, hogy képesek vagyunk az érzelmek kezelésére; a különösen kellemetlenek, például szorongás, ingerlékenység, bosszúság és unalom kezelésére is. Ha megtanítod a gyermekedet a frusztrációs tolerancia kialakítására, az lehetővé teszi számára, hogy többet tudjanak kezelni az életben.
Az, hogy megtanulunk unatkozni, türelemre és figyelmességre tanít. A gyermek megtanulja, hogy összhangban legyen az érzelmeivel, ha jobban megismeri őket. Az idő múlásával a kellemetlen érzelmek nem tűnnek majd olyan tolakodónak vagy fenyegetőnek, és könnyebben eligazodnak bennük.
Bátorítja a kreatív gondolkodást és a döntéshozatalt
A gyerekek jól boldogulnak a kütyükkel. De ahogy túlzásba vihetjük a többi „jó szokást”, úgy a kütyüzést is. Ha a gyermek napja strukturált, az kiszámítható, eredményes, és lehetővé teszi a gyermek számára, hogy jobban összpontosítson. Ami azonban hiányzik, az a döntési képesség. A gyereknek nem kell azon aggódnia, hogy mivel töltse el az idejét, hiszen minden előre meg van tervezve.
Ha teret engedünk az „unalomnak”, az ösztönzi a kreatív gondolkodást és a problémamegoldó készségeket.
Ahelyett, hogy betartaná az ütemtervet és a következő feladatra lépne, a gyermeknek döntenie kell arról, hogyan töltse el idejét. Ez oda vezethet, hogy elhatározza, hogy olyan játékokkal játszik, amelyek elősegítik a képzeletet, megragadja a kreativitást elősegítő festékeket, vagy épít egy erődöt, amely elősegíti a térbeli készségek fejlesztését.
Az unalom építi az identitást
Azok a gyerekek, akik teret kapnak, hogy eldöntsék, mit akarnak tenni, identitást építenek. A szülők gyakran számos tevékenységbe vonják be gyermekeiket (sport, klubok, tanórán kívüli programok). A cél az, hogy a gyermeket számos alternatíva elé állítsuk, és lehetővé tegyük a gyermek számára, hogy eldöntse, melyiket élvezi a legjobban. Ez egy becsülendő ötlet, de lehetséges korlátokkal és elfogultságokkal is jár, például a gyermeket számos sportágba vonják be, hogy megállapítsák, melyiket részesíti előnyben.
Tegyük fel, hogy a gyerek a focit választja, talán azért, mert ez a sport megy a legjobban, vagy a szülők ösztönözték. Azonban tegyük fel azt is, hogy ennek a gyereknek van belső kreativitása és érzéke van a zenéhez. Lehet, hogy a szülők sohasem vonzódtak a zene és a hangszerek felé, így nem ez a gondolat járt a fejükben a tanórán kívüli programok kiválasztásakor. Ha hagyjuk, hogy ez a gyerek konstruktívan unatkozzon, az feltárhatta volna ezt az érdeklődést. A gyermek kimutathatta volna, hogy szívesen hallgat zenét, táncol vagy dalokat alkot. Ez az identitásformálás kulcsfontosságú az egészséges fejlődéshez és az önbecsülés építéséhez.