Megkérdeztük: 4 házaspár arról, miért vannak együtt 20 év után is

„Egyszer olvastam egy idézetet, ami arról szólt, hogy nem az az igazi, akivel le tudnád élni az életedet, hanem az, aki nélkül nem. Nos, ez ránk teljes mértékben igaz. Ha valakivel leélsz tíz, húsz, vagy akár harminc évet, akkor annyira az életed részévé válik, hogy elképzelni sem tudod, miként működhetne nélküle egy átlagos hétköznap. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak nézeteltéréseink, de ezek sosem voltak olyan komolyak, hogy akár csak szóba került volna a válás köztünk.

Valahogy természetesnek és magától értetődőnek tűnt és tűnik, hogy mi egy csapat vagyunk, és ezen nem is szeretnénk változtatni. Sosem kérdőjeleztük meg az egységességünket, minden problémánál az volt az alapvető kiindulási pont, hogy együtt fogjuk megoldani.

Ez a hozzáállás biztosan sokat segített átlendülni a mélypontokon, hullámvölgyeken. Ezen felül, ha konkrétumot kell megemlítenem, akkor szerintem az a kulcs, hogy nem voltunk állandóan együtt. Még itthon, nyugdíjasként is sokszor külön programot szervezünk, így nem megyünk a másik agyára ennyi idő után sem.”