Beépülés a karakterbe
“Senki sem magától lett olyan, ami. Mind ezernyi más emberből vagyunk. Bárki, aki valaha is kedvességet tett nekünk vagy bátorítóan szólt hozzánk része lett a mi karakterünknek, gondolatainknak, és sikereinknek is.” (George Matthew Adams)
Az érzések emléke
“Megtanultam, hogy az emberek elfelejtik, amit mondasz, és elfelejtik, amit teszel. Az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük.” (Maya Angelou)
Egy mosoly hatalma
„Ami engem illet, kissé mindig elcsodálkozom, amikor rámosolygok valakire, de ő komoly arccal néz vissza rám. Másrészt mindig örül a szívem, ha viszonozzák a mosolyomat. Egy vadidegen mosolya is megindít. Hogy miért? Bizonyára azért, mert az őszinte mosoly valami alapvetőt érint meg bennünk: azt, hogy természetünknél fogva hálásak vagyunk a kedvességért.” (Tendzin Gjaco, a XIV. Dalai Láma)
Ne menj el a csodák mellet
„Ha az embernek van egy megingathatatlan elképzelése arról, hogy ő kicsoda, és neki mi kell, akkor történhet vele bármilyen csodálatos dolog, ami épp nem ezt az elképzelést igazolja, ő elsétál mellette. Észre sem veszi az ilyen kegyeket, és elveszíti azt, amije éppen van, mert valami másért küszködik.” (Feldmár András)
Egymás tükörképei vagyunk
„Minden nap elmegyünk mellettük, de soha nem nézünk rájuk. Nem akarjuk látni a szomorúságot a tekintetükben. A vágyódást a szívükben. A magányt a szemükben. De néha meg kellene állnunk, hogy ránézzünk ezekre a zárkózott emberekre. Miért? Ha elég jól megnézzük, talán felismerjük őket…..”
Könnyek a mosoly mögött
„Oly furcsák vagyunk mi emberek, a lelkünk sír, az ajkunk nevet. Egymásról azt hisszük boldog talán, s irigykedünk egy-egy boldog szaván. Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog, gondolatai tiszták, s szabadok. S nem vesszük, dehogy vesszük észre, hogy könnyei égnek csillogó szemében. Különösek vagyunk mi emberek, a lelkünk sír, az ajkunk nevet. Hazugság az egész életünk, hisz akkor sírunk, ha nevetünk.”
Tedd félre az előítéleteket
„Bizonyos emberekről csak úgy ítélhetünk igazságosan, ha félretesszük az előítéleteinket, és függetlenítjük magunkat a mindennapi környezetünkben megszokott emberektől és dolgoktól.” (Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij)
Mindenki a maga módján él
„Hosszú és különös tapasztalatokkal tele megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni. Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet. Nem mondom, sok önuralom kell hozzá, tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére…De idővel belejön az ember. ” (Szepes Mária)
Te sem vagy hibátlan
„Minden embernek vannak gyöngeségei. Neked is. Miért vetsz mégis követ néha azokra, akik nem rosszabbak, nem jobbak nálad, hibáik legfeljebb más módon nyilvánulnak meg?!”
A becsmérlés rothadó gyümölcse
„ Ha egyetlen hibádat felismered, többet ér, mint ezernyi hibáját felismerni másnak. Ahelyett, hogy rosszat mondanál az emberekről, ütköznél velük és nyugtalanságot keltenél az életükben, szemléld őket teljes valóságukban. Gondolj inkább a jó tulajdonságaikra! Ha mégis örömödet lelnéd valaki becsmérlésében, azonnal képzeld azt, hogy rohadt gyümölcsbe haraptál. Így elég gyorsan leszokhatsz a sértő viselkedésről. (Tendzin Gjaco)