Amikor a félrelépés egy kapcsolat végét jelenti, de még nem jött el a fizikai szakítás ideje, akkor nagy eséllyel maga az affér úgyis elterel bennünket az előző állapot lezárásához. Ilyenkor a viszony ürügyként, magyarázatként is szolgál a már nem működő házasság felbontására. Kérdés, hogy elmondjuk-e vagy beérjük azzal a felismeréssel, ami ide vezetett.
Az elhagyott házastársnak miben segít, ha tudja, más miatt hagyták el? Egyszerűnek korántsem mondható kérdés. Kié a felelősség? Az enyém, aki elmegyek vagy az övé, aki nem tudott megtartani? Valószínű, mindkettőnkké.
Az viszont, hogy én továbblépek, az csakis az én felelősségem, nem kérhetem számon rajta.
Olvass még a témában
Mielőtt még elkezdenénk sajnálni a megcsalt felet, állítsuk helyre az egyensúlyt ebben a triumvirátusban! Senki nem vak és a férfiaknak is van hatodik érzékük, tehát valahol mindannyian sejtjük, ha valami nem megy jól. Hevesebb vérmérsékletűek számára nehezebb ellenállni a csábításnak és ez biológia. Ugyanannyira érvényes működés, mint a kevésbé temperamentumosok introvertáltsága. Ettől még mindannyian, akik valamilyen kapcsolatban élünk, újra és újra kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor a csábítás elgyengít kissé. Azokat is megkísérti, akik sziklaszilárd kapcsolatban élnek. Azokat is, akiknek jó a párkapcsolatuk, tehát a félrelépés nem csupán a megromlott házasságról szól.
