Véleménycikk: Schuszter Borka
Vannak témák, amiket egészen ügyesen ki lehet kerülni. Legalábbis egy ideig. Egy félmondattal elütni, egy poénnal elviccelni, vagy egyszerűen csak nem reagálni rájuk. És közben még az az érzésünk is lehet, hogy ezzel jót teszünk. Hogy megőrizzük a békét, hogy nem rontjuk el a hangulatot, hogy nem nyitunk ki egy olyan ajtót, amit aztán nehéz lenne visszacsukni.
Rövid távon ez sokszor működik is. Egy fáradt estén, egy stresszes időszak közepén, egy amúgy is törékeny helyzetben tényleg nem biztos, hogy a legjobb döntés beleállni egy konfliktusba. Van, amikor a csend nem elfojtás, hanem önvédelem. Amikor azzal tesszük a legtöbbet a kapcsolatért, hogy nem mondunk ki mindent azonnal.
De ettől még a kérdés ott marad: meddig lehet ezt csinálni?
Mert a ki nem mondott dolgok nem tűnnek el. Csak átalakulnak. Apró feszültségekké, áthallásokká és félreértésekké, mígnem egyszer csak már nem is tudjuk pontosan, honnan indult az egész. Csak azt érezzük, hogy valami nincs rendben. Olvass még a témában
Te is kidobod a narancs legegészségesebb részét – egy új kutatás bizonyítja, mennyi előnyös hatása van
Egy hónapig nem rendeltem ételt, csak abból főztem, ami otthon volt – ezt tanultam belőle
A fiatal szinglik 77 százaléka így talál szerelmet – nem az online társkereső a megoldás
„Rádöbbentem, hogy így sosem leszek boldog” – mikor tudtad, hogy a házasságod menthetetlen?
A „szőnyeg alá söprés” sokáig nagyon kényelmes megoldásnak tűnik. Gyors, hatékony, és látszólag nincs következménye. De valójában inkább olyan, mint egy lassú gyűjtögetés. Apránként halmozódnak a kimondatlan mondatok, a lenyelt reakciók, az elengedettnek hitt, de valójában tüskeként a bőrünk alatt maradt sérelmek.
És ezek egyszer csak helyet kérnek maguknak. Gyakran nem is ott és nem is úgy, ahogy várnánk. Egy jelentéktelennek tűnő vita során robbanhatnak a régi sérelmek, kerülhetnek felszínre a ki nem mondott sérelmek.
Ilyenkor sokszor az a legzavaróbb, hogy a másik reakciója aránytalannak tűnik – és ha nem is értjük pontosan, mi az, amin veszekszünk, esélyünk sem lesz feloldani a konfliktust.
Szerintem az egyik legfontosabb felismerés az, hogy a halogatás és az időzítés nem ugyanaz. Az, hogy nem azonnal mondunk ki valamit, nem feltétlenül probléma. Sőt, sokszor kifejezetten hasznos. Ha túl erősek az érzelmek, ha még magunk sem látjuk tisztán, mit érzünk pontosan, akkor egy beszélgetés könnyen lehet, hogy inkább árt, mint használ.
Van, amikor érdemes várni. Megvárni, amíg lecsillapodunk. Amíg a másik is fogadóképesebb. Amíg nem egy krízis közepén próbálunk megoldani valamit, ami önmagában is elég nehéz. Egy költözés, egy munkahelyváltás, egy családi probléma idején például lehet, hogy nem a legjobb pillanat egy régóta húzódó konfliktus kibontására.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
