A meditáció az én életemben nagyon sarkalatos pont. Egyrészt vágyom rá, hogy a napi rutin része legyen, másrészt pont úgy kimarad rendszeresen, ahogy másoknál.
Mire úgy érzem, hogy jó lenne meditálni (mert már időm és kedvem is van hozzá), pont elalszom. Biztos vagyok benne, hogy ezzel nem vagyok egyedül, mindenkinek sok dolga van. Ha pedig mégis ráérünk, megpróbáljuk utolérni magunkat, vagy olyan dolgokkal foglalkozunk, amik hasonlóan feltöltő erővel rendelkeznek, szóval hódolunk a hobbinknak.
A tanulmányokból már tudjuk, hogy a meditáció miként működik: képes leállítani azt az agyi tevékenységet, amely az automatikus gondolatainkat generálja, egyszóval felelős az irányításért. Ennek köszönheted, hogy eszedbe jutnak a feladatok, hogy amikor valamin gondolkozol, akkor rendszeresen elkalandozol másfelé is. Ez egy rendkívül fontos része az agyműködésnek, azonban fárasztó is folyton „hallgatni”. A meditáció tehát ezt a területet kapcsolja ki és közben aktiválja azt a részt, ahol az összpontosított, tudatos figyelmünk bújik meg.
Akárcsak egy izom a testünkön, úgy az egyes agyterületek is képesek megerősödni annak függvényében, mennyire sűrűn eddzük őket, avagy (ebben az esetben) mennyit meditálunk. Ha rendszeresen meditálsz, akkor egyrészt könnyebben kerülsz majd ebbe az állapotba bárhol és bármikor, másrészt képes leszel jobban irányítani a figyelmedet: a fontos dolgokra koncentrálsz majd ahelyett, hogy állandóan elmélkednél.
Gondolkozz másként
