Habár a társadalom egyre elfogadóbb azokkal a felnőttek szemben, akik nem vállalnak gyermeket, sok helyen még mindig a kirekesztés alapját képezi a családalapítás elkerülése. Különösen akkor, ha mindez tudatos, és a felek nyíltan, bátran vállalják, hogy egyáltalán nem fűlik a foguk a gyermekáldáshoz. Azonban az általános érvek mellett sokszor egészen más szempontokat vesznek figyelembe a nők, mint a férfiak. Míg előbbiek inkább azért zárják ki ezt a lehetőséget az életükből, mert idegennek érzik a várandósságot, a szülést, és nem tudják elképzelni, hogy rengeteg időt áldozzanak a gyermekükre, addig a férfiakat sokszor egészen más okok vezérlik.
A közvélemény jóval elfogadóbb a férfiakkal, ha gyermektelenségről van szó. A nőkre rendszeresen rásütik, hogy karrieristák, önzők és csak magukra figyelnek, ha nem alapítanak családot, míg a férfiakat illetően gyakran egy vállrándítással elintézzük a kérdést. A gyermekáldáshoz mindig két fél kell, de a példa is rámutat arra, hogy – bár sokszor nem érezzük – a modern társadalomban is erősen jelen van a nemek közti megkülönböztetés.
De miért mondanak nemet a családra a férfiak? Egy kutatásban 28 és 34 éves férfiakat faggattak arról, milyen szempontok alapján zárják ki az életükből a családalapítás lehetőségét. A válaszok alapján öt fő indokot tudtak elkülöníteni egymástól a szakértők:
Az apa hiánya
Állandó visszatérő vonás volt a rossz példa. A megkérdezett férfiak túlnyomó részt nem ápoltak jó kapcsolatot az édesapjukkal, vagy úgy érezték, nem volt előttük jó példa gyermekkorukban. Számos formában bizonyított tény, milyen nagy befolyással bír a szülőkkel ápolt viszony a majdani gyermekünkkel, gyermekeinkkel fenntartott kapcsolatban.
Sokan úgy vélik, mivel nem láttak megfelelő példát, ugyancsak nem tudnának jó szülők lenni, illetve annyira elbizonytalanodtak az adott szerepben, hogy a félelmük felülkerekedik rajtuk, és innen eredeteztetik a „probléma” gyökerét.
Negatív tapasztalatok
Sok mindenkire hatnak a gyerekkori példák, de nem csak a szülői minták okozhatnak feszültséget ezen a téren. Azok, akik kicsit eltolják a családalapítás kérdését, bizony óhatatlanul is látják, hogy az erre sort kerítő barátaik milyen nehézségeken mennek át. Ahogy a legtöbb nő, úgy a férfiak is gyakran a rossz élményeiket beszélik meg a barátaikkal, és így akaratlanul is elbizonytalanítják azokat, akik még nem apák.
A szülővé válás egy komoly hullámvasút, és bár az erős kapcsolatokat nincs esélye szétzilálni, nehézségek mindenütt vannak. Ez a fiatal, független férfiakra egyértelműen visszatartó erővel bír, különösen azokra, akik egyébként sem teljesen biztosak a dolgukban.
Problémás jövőkép
Ugyan nem csak a férfiak kiváltsága az aggódás, ha szülőségről van szó, ők még mindig családfenntartóként, védelmezőként tekintenek magukra. Ez sok szempontból igaz is, és mivel valóban bizonytalan jövő elé nézünk, sok férfi nem érzi úgy, hogy ezt a terhet vállalni tudná.
A világban zajló gazdasági viszályok, a kérdéses jövőbeli megélhetés, a túlnépesedés, a klímaváltozás mind-mind valóságos probléma, és rengetegen vannak, akik nem tartják ideálisnak a helyzetet ahhoz, hogy egy újabb generációt hozzanak a világra.
Másként gondolkodnak
A felmérésben megkérdezettek úgy vélték, hogy ők az átlaghoz képest másként gondolkoznak, kicsit kilógnak a sorból, de nem gondolták, hogy ez hátrányukra válna, éppen ellenkezőleg. Szerintük a többiek azok, akik meggondolatlanok és túl fiatalon házasodnak, vagy éppen idő előtt vállalnak gyermeket. Nem nézik kívülről a szerepüket, társadalmi nyomásnak, elvárásoknak próbálnak megfelelni ahelyett, hogy élveznék az életet.
Sokan úgy vélték, a kortársaik nem mérik fel, mivel jár a családalapítás és minél előbb túl akarnak esni az egészen, vagy helytelen szempontokat hoznak fel a gyermekáldás mellett.
A függetlenség elvesztése
Akadnak olyan emberek, akik pontosan tudják magukról, hogy nem képesek elköteleződni – sokan még egy kapcsolat erejéig sem, nemhogy családi szinten. Ők egyenesen rettegnek attól, hogy valaha gyermekük születik, ezért különösen nagy hangsúlyt fektetnek a védekezésre, lehetőség szerint a vaszektómia mellett voksolnak. Azonban nem csak általánosságban féltették a férfiak a függetlenségüket, külön kiemelésre méltó volt az anyagi függetlenség elvesztése. Érthető módon nem akarták vállalni a tartásdíjjal járó kiadásokat, hiszen tudták magukról, hogy úgysem nem képesek hosszútávon elköteleződni.
Azt gondolhatnánk, hogy mivel a gyermektelen férfiak legtöbbször nagyon is tudatosan döntenek a családalapítás elkerülése mellett, boldogabbak és felszabadultabbak azoknál, akik mégis ezt az utat választották.
Érdekes adalék, hogy a felmérésből az is kiderült, hogy a gyermektelen férfiak nem annyira boldogok, mint a gyermektelen nők, sőt, még az egészségi állapotuk sem olyan jó – nem csupán a betegségekkel szemben kevésbé ellenállóak, hanem a mentális problémákra is hajlamosabbak, mint a korukbeli, ám családos édesapák. Ez természetesen nem általános megállapítás, de számos kérdést felvet.
