Az égerfa erős törzsével, mély gyökereivel és gyógyító tulajdonságaival régóta a védelmet, a bátorságot és a stabilitást szimbolizálja. Az északi mitológiában az égerfa fontos szerepet játszott az első nő, Embla megteremtésében, és szorosan kötődött Odin istenhez; állítólag védelmet nyújtott a gonosz szellemek ellen, és gyakran használták viking pajzsok és hajók készítéséhez.
A tölgyfa a bölcsesség és a kitartás tartós szimbóluma. Számos kultúrában az istenek fájaként tisztelik, és a kelta mennydörgés istenéhez, Taranishoz, Thor északi istenhez és Zeusz ógörög istenhez kötődik. A hosszú élettartamáról ismert tölgy védelmet nyújt azoknak, akik ágai alatt keresnek menedéket, makkjai pedig a termékenységet szimbolizálják.
A fűzfa szorosan kapcsolódik az intuícióhoz és az önvizsgálathoz. Számos kultúrában, a kínai mitológiától a kelta hagyományokig, a halhatatlansággal társul, mivel úgy tartják, hogy a fa egyetlen lehullott ágból is képes újjáéledni. Úgy tartják, hogy mágikus erővel rendelkezik, a gyógyítás és a védelem élő megtestesítőjének tekintik, és gyakran az empátia és a gondoskodás női szimbólumaként néznek rá.
A hárs a szerelmet és a barátságot jelképezi. A szerelem görög istennője, Aphrodité állítólag a hársfa ágai alatt született, és a fa leveléből olyan ruhát készített, amely ellenállhatatlanná tette őt. Ezért úgy vélték, hogy a hársfának hatalma van arra, hogy összehozza a szerelmeseket. A párok otthonok és oltárok díszítésére használták, illatos virágaiból szerelmi bájitalokat készítettek, és a költő Ovidius olyan fiatal nőkről írt, akik hársfa-virágkoronát viseltek a termékenység istennőjének tiszteletére.
Fotók: istockphoto.com, pexels.com
