Nagyon zavart a túlsúlyom, és elhatároztam, hogy a középiskola kezdetén az új osztálytársak az új Nikit fogják megismerni, és lefogyok, mire kezdődik az új tanév. Apukám tájfutó volt, és beégett a gondolat, hogy a táplálkozásnak nincs köze a testsúlyunkhoz, mozogni kell és kész. Nagyon eltökélt voltam, mindenáron le akartam fogyni, kivágtam a tornagyakorlatokat a magazinokból, összeállítottam magamnak egy otthoni edzéstervet és minden nap felírtam, hogy mit teljesítettem. Sokszor dupláztam is, hogy hamarabb célt érjek, de nem értem.
Persze a magazinokban sokszor volt szó a táplálkozásról is, úgyhogy kérdőre vontam a „csak a mozgás számít” gondolatot, 100%-os fordulatot vettem, és nem ettem inkább semmit. Letettem a chipset, a cukros löttyöket, de minden mást is. Napi 500 Kcal-on sanyargattam magam. Ez hozott némi eredményt, de a forma soha nem volt tökéletes. Ahogy teltek az évek, belefáradtam és elengedtem a dolgot.
Akkor jött a „megváltás”, amikor már felnőttként, nem a kinézetem miatt, hanem a hormonális egészségem miatt váltottam életmódot. Váratlan öröm volt, hogy a gyógyulás magával hozta azt a formát is, ami már tetszett a tükörben, de erre nem is számítottam, amikor elkezdtem az életmódváltást. Olvass még a témában
Spórolásra születtél vagy luxusfüggő vagy? Válaszolj erre a 16 kérdésre és kiderül az igazság!
Mi van, ha már nem motivál a cél, csak bánt, hogy nem érted még el?
3 csillagjegy, akiknek különösen erős a hatodik érzékük
Nem terveztem, hogy az exemmel ilyen közel kerülünk újra, de a gyerekeink eldöntötték helyettünk
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
