Sokszor hallhatjuk, hogy azok a szokások, amelyeket már gyerekkorunkban elsajátítunk, akár egészen életünk végéig is velünk maradhatnak, ez azonban korántsem jelent mindig jót. Manzera Niki már gyerekkorában hozzászokott a cukros üdítők, chipsek és más egészségtudatosnak egyáltalán nem mondható élelmiszerek fogyasztásához, rövidesen pedig súlyproblémái lettek, és az evéssel való kapcsolata is nagyon rossz irányt vett. Egy betegség azonban mindent megváltoztatott.
VIDEO Nyári horoszkóp: Mit hoznak idén nyáron a csillagok?
Amikor Niki megtudta, hogy pajzsmirigy betegsége van, akkor tudatosult benne igazán, mennyire negatívan hathat ránk az életmódunk beleértve a sok stresszt, hamarosan pedig szerencsére minden jóra fordult. Azóta nemcsak az egészséges életmód mellett kötelezte el magát, hanem rengeteget tanult és tanul jelenleg is, többek közt azért, hogy hormonproblémás nőknek segítsen a gyógyulásban és a babatervezésben.
Milyen volt a kapcsolatod az evéssel gyerekkorodban?
Kaotikus. Amikor ovis voltam, a szüleim nem voltak túl tehetősek, otthon főzött mindig anyukám, és azt ettük. Aztán amikor iskolás lettem, valahogy kezdett alábbhagyni az otthoni főzés, és előtérbe kerültek a rendelt ételek. Egyszerűbb volt a szüleimnek, és olcsóbban is jött ki az elmondásuk alapján. Apukám imádta a pizzát, majdnem minden este ez volt a menü. Ekkorra már túlsúlyos voltam, a kedvenc párosom a barackos ice tea volt és a sajtos chips, az a jó ízfokozós.
Nagyon zavart a túlsúlyom, és elhatároztam, hogy a középiskola kezdetén az új osztálytársak az új Nikit fogják megismerni, és lefogyok, mire kezdődik az új tanév. Apukám tájfutó volt, és beégett a gondolat, hogy a táplálkozásnak nincs köze a testsúlyunkhoz, mozogni kell és kész. Nagyon eltökélt voltam, mindenáron le akartam fogyni, kivágtam a tornagyakorlatokat a magazinokból, összeállítottam magamnak egy otthoni edzéstervet és minden nap felírtam, hogy mit teljesítettem. Sokszor dupláztam is, hogy hamarabb célt érjek, de nem értem.
Persze a magazinokban sokszor volt szó a táplálkozásról is, úgyhogy kérdőre vontam a „csak a mozgás számít” gondolatot, 100%-os fordulatot vettem, és nem ettem inkább semmit. Letettem a chipset, a cukros löttyöket, de minden mást is. Napi 500 Kcal-on sanyargattam magam. Ez hozott némi eredményt, de a forma soha nem volt tökéletes. Ahogy teltek az évek, belefáradtam és elengedtem a dolgot.
Akkor jött a „megváltás”, amikor már felnőttként, nem a kinézetem miatt, hanem a hormonális egészségem miatt váltottam életmódot. Váratlan öröm volt, hogy a gyógyulás magával hozta azt a formát is, ami már tetszett a tükörben, de erre nem is számítottam, amikor elkezdtem az életmódváltást.
A cikk folytatódik, lapozz!
Így táplálkozz, ha pajzsmirigy problémáid vannak
