Sokszor hallhatjuk, hogy azok a szokások, amelyeket már gyerekkorunkban elsajátítunk, akár egészen életünk végéig is velünk maradhatnak, ez azonban korántsem jelent mindig jót. Manzera Niki már gyerekkorában hozzászokott a cukros üdítők, chipsek és más egészségtudatosnak egyáltalán nem mondható élelmiszerek fogyasztásához, rövidesen pedig súlyproblémái lettek, és az evéssel való kapcsolata is nagyon rossz irányt vett. Egy betegség azonban mindent megváltoztatott.
VIDEO Év végi fejlődés horoszkóp: ez az, amit még idén kell megfejlődnöd
Amikor Niki megtudta, hogy pajzsmirigy betegsége van, akkor tudatosult benne igazán, mennyire negatívan hathat ránk az életmódunk beleértve a sok stresszt, hamarosan pedig szerencsére minden jóra fordult. Azóta nemcsak az egészséges életmód mellett kötelezte el magát, hanem rengeteget tanult és tanul jelenleg is, többek közt azért, hogy hormonproblémás nőknek segítsen a gyógyulásban és a babatervezésben.
Milyen volt a kapcsolatod az evéssel gyerekkorodban?
Kaotikus. Amikor ovis voltam, a szüleim nem voltak túl tehetősek, otthon főzött mindig anyukám, és azt ettük. Aztán amikor iskolás lettem, valahogy kezdett alábbhagyni az otthoni főzés, és előtérbe kerültek a rendelt ételek. Egyszerűbb volt a szüleimnek, és olcsóbban is jött ki az elmondásuk alapján. Apukám imádta a pizzát, majdnem minden este ez volt a menü. Ekkorra már túlsúlyos voltam, a kedvenc párosom a barackos ice tea volt és a sajtos chips, az a jó ízfokozós.
Nagyon zavart a túlsúlyom, és elhatároztam, hogy a középiskola kezdetén az új osztálytársak az új Nikit fogják megismerni, és lefogyok, mire kezdődik az új tanév. Apukám tájfutó volt, és beégett a gondolat, hogy a táplálkozásnak nincs köze a testsúlyunkhoz, mozogni kell és kész. Nagyon eltökélt voltam, mindenáron le akartam fogyni, kivágtam a tornagyakorlatokat a magazinokból, összeállítottam magamnak egy otthoni edzéstervet és minden nap felírtam, hogy mit teljesítettem. Sokszor dupláztam is, hogy hamarabb célt érjek, de nem értem.
Persze a magazinokban sokszor volt szó a táplálkozásról is, úgyhogy kérdőre vontam a „csak a mozgás számít” gondolatot, 100%-os fordulatot vettem, és nem ettem inkább semmit. Letettem a chipset, a cukros löttyöket, de minden mást is. Napi 500 Kcal-on sanyargattam magam. Ez hozott némi eredményt, de a forma soha nem volt tökéletes. Ahogy teltek az évek, belefáradtam és elengedtem a dolgot.
Akkor jött a „megváltás”, amikor már felnőttként, nem a kinézetem miatt, hanem a hormonális egészségem miatt váltottam életmódot. Váratlan öröm volt, hogy a gyógyulás magával hozta azt a formát is, ami már tetszett a tükörben, de erre nem is számítottam, amikor elkezdtem az életmódváltást.
Hogyan élted meg, amikor annak idején megtudtad, hogy alulműködik a pajzsmirigyed?
Nem értettem teljesen, hogy mit is jelent ez pontosan. Akkoriban még az volt a protokoll, hogy gyógyszert kell szedni rá egy életen át, aminek a dózisát fokozatosan emelni kell az évek alatt. Ekkor voltam várandós az első gyermekünkkel, 24 éves voltam. Nem tudtam, hogy mi legyen, azt hittem, a súlyos tüneteim csak a hajszolt életmódom miatt voltak, később viszont összeállt a kép, hogy igazából ez vezetett el az egész alulműködéshez.
Rengeteget stresszeltem, az exem évekig zaklatott, főiskolára jártam és mellette dolgoztam minimum egy helyen, de volt, hogy három különböző helyen is párhuzamosan. Ez komplexen merített ki annyira, hogy a szervezetem teljesen kimerült, pedig azt hittem, hogy ez a természetes velejárója annak, ha valaki ennyit pörög.
Mely dolgok segítettek abban leginkább, hogy egészséges életmódra tudj váltani?
Két dolog. Annak a gondolata, hogy 24 éves koromtól életem végéig gyógyszeren kell élnem, mint egy 70 éves mamának, aki reggelente bekapkodja a vérnyomáscsökkentőjét, az valahogy nem fért bele az elképzeléseimbe. Egyébként sem vagyok alkalmas tartósan szedni valami mesterséges készítményt. Valahogy nekem annyira természetellenes, hogy ez legyen az első lépésem reggel, hogy egyszerűen egy idő után elfelejtem, nem tud szokássá alakulni, még a vitaminokkal sem.
A másik a gyermekeim. Nem akartam egy olyan mintát átadni nekik, amik utána krónikus betegségekké fajulnak, egyszerűen csak azért, mert a rossz élelmiszerekért nyúlok a boltok polcain. Annyira bagatell, de ez egy életre beég, és utána nem a hormongondokat öröklik tovább, hanem a rossz szokásokat, és egy életre meghatározza az egészségüket. Ha már tudom, hogy mit előzhetek meg egészséges szokásokkal, akkor azt megteszem.
Mi volt az a pont, amikor eldöntötted, hogy az egészségügyi pályát választod?
Miután kijöttem a pajzsmirigy alulműködésből, már jógát oktattam, és elkezdtem másoknak is segíteni a fogyásban. Ekkor még nem voltak komolyabb céljaim, nem értettem a hormonokhoz, sőt, annyira bonyolultnak tűnt, hogy nem is akartam vele foglalkozni. Viszont csak nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy én is érintett vagyok, és másoknak is sikerült gyógyszer mellett/után helyrejönniük és tartósan egészségesnek maradniuk életmódváltással, hogy ez nem maradhatott annyiban.
Mindig, amikor úgy voltam vele, hogy nem, ezzel én nem akarok foglalkozni, mégis azon kaptam magam, hogy könyveket bújok a témában, csak, hogy egy kicsit jobban megértsem, mi folyik a színfalak mögött a szervezetünkben. Aztán, ahogy mélyebbre ástam, úgy jött elő bennem még több kérdés, és fokozatosan jöttek a tanfolyamok, a képzések, a természetgyógyászat és minden. Soha nem éreztem elégnek azt, amit tudok, úgyhogy tovább mentem még magasabb szintre.
Mely képesítéseket sajátítottad el az évek során, és milyen feladatokkal telnek mostanában leginkább a mindennapjaid?
Természetgyógyász lettem, mert a táplálkozási tanácsadóit nem éreztem elégnek. Ezzel párhuzamosan megcsináltam vagy 10-15 féle tanfolyamot a hormonális működéssel, laborelemzésekkel, meddőséggel kapcsolatban. Volt egy mini kitérőm is a webfejlesztés felé, de azt csak amiatt, mert magamnak csinálok minden weboldalt és technikai dolgot, mert állandóan kitalálok valami újat, amit meg kell valósítanom.
Aztán Billings Ovulációs Módszer oktató lettem – erre vagyok a legbüszkébb, ez a képzés adott az életemhez és a tudásomhoz a legtöbbet. Plusz most járok a Semmelweis Egyetemre, szülésznőnek tanulok. Ha ez sikerül, a szonográfia van tervben.
A mindennapjaim eléggé sokszínűek és nagyon változatosak, amit imádok! Sok jóga és nyújtás videót forgatok a Barackcsapatnak, konzultálok, táblázatokat elemzek a Billings tanulóimmal, fejlesztem a weboldalaimat, sok-sok adminisztrációs dolgot végzek, amikor jut időm a social médiára, azzal is foglalkozom, illetve most, a szorgalmi időszakban a kórházi gyakorlatokat is csinálom a szülészeten, nőgyógyászaton, gyermekágyon és belgyógyászaton.
Nincs két egyforma napom, tényleg nagyon változatos, sokat jövök-megyek és viszonylag szoros az időbeosztásom, de cserébe rugalmas is, mert sokféle feladatot fel tudok cserélni egymással, ha szükség van rá. Délutánonként pedig teljes fókusszal a gyermekeimmel vagyok, ilyenkor anya üzemmód van.
Milyen szerepet tölt be az életedben a jógázás?
Mondanám, hogy mindennaposat, de sajnos ez csak akkor volt igaz, amikor az első gyermekem született. Sokáig így is ment, aztán jött a második, meg a sok-sok teendő. Most is kiemelt ponton van a jóga az életemben, csak már nem elsődlegesen a saját élmény miatt, hanem munka is egyben.
Összekötődött benne a kellemes a hasznossal, és ha jógázom, az legtöbbször felvételre is kerül. Viszont emiatt olyan elemeket, amik nehezebbek vagy több gyakorlatot igényelnek, ritkábban végzek, mert nem biztos, hogy aki a videóimra jógázik velem, arra vágyik, hogy a lábát a nyakába tegye… 😀
Miért fontos szerinted, hogy ha fizikai problémáink vannak, a lelki oldalt is figyelembe vegyük a gyógyuláshoz?
Mert test-lélek-szellem. Egymás nélkül nem megy, és a gondolatainknak teremtő ereje van. Nem feltétlen úgy, hogy magad elé képzeled a szőke herceget, aztán amikor kinyitod a szemedet, ott van, hanem úgy, hogy ha elültetsz a fejedben egy vágyat, ami nagyon erős, fejben már elérted a célod és a gyakorlatban addig nem leszel nyugodt, amíg el nem indulsz a valóságban is a cél felé.
Amíg nem vagy nyugodt, nem vagy a helyeden, stresszes vagy és valamivel mindig bajod van. Sokan így élnek le egy életet és panaszkodnak.
Ha pedig elindulsz a céljaid felé, akármilyen nehéz is lesz sok ponton, de élvezettel fogod csinálni és maga a folyamat fog örömet adni, nem is a végcél.
Ha pedig ottmarad valaki a panaszkodás mély tengerén, tele lesz bánattal, szomorúsággal, fájdalommal, aggódással, félelemmel és stresszel. Leírni is rossz ezt a sok negatív szót. Ez a sok értelem ráül az ember lelkére és a szellemi hangulat meghatározza a fizikai cselekedeteket is. Elkerülhetetlen, hogy ezek a fizikai cselekedetek ne jelenjenek meg az életmódban. Cigi, alkohol, éjszakázás, sok stressz, literszámú kávé, gyorskaják, ellustulás, kevés mozgás és ott is vagyunk, hogy beborul a hormonrendszer.
A nők egyébként előnyben vannak szerintem a férfiakkal szemben ilyen tekintetben, mert van ciklusunk. Illetve, addig van egy jól működő ciklusunk, amíg egészségesek vagyunk, de ahogy kibillen az egészségünk, a ciklusunk lesz az első, aki jelezni fog, hogy valami nem oké.
Ha holisztikusan látja egészben az ember az érintettet, minden olyan egyértelmű. Csak a valóságban nehézkes a kivitelezés, főleg az elején, amíg kialakulnak az új szokások. De ha ez megvan, onnantól pont annyira egyszerű az új életvitel szerint élni, mint korábban rágyújtani a reggeli kávé mellé. Csak az előbbi sokkal kifizetődőbb. Minden szempontból.
Mit tanácsolnál azoknak, akik szeretnének fogyni, életmódot váltani, hogyan érdemes belevágniuk?
Nem kell túlmisztifikálni a dolgot, nem kellenek a legtrendibb táplálékkiegészítők, a legszínesebb csomagolású termékek, meg amik agyon vannak reklámozva.
Az kell, ami a lehető legkevesebb feldolgozáson ment át, és a lehető legtermészetesebb formájában meg lehet vásárolni viszonylag közel, nem kell érte óceánokat átszelni.
Helyi termelői zöldségek, gyümölcsök, hüvelyesek, magvak, házi tartású, friss hús és tojás, mindent ésszerű keretek közötti mennyiségben, otthon feldolgozva. Otthon nem tudsz hozzáadni adalékanyagokat, színezékeket, állagjavítókat és semmilyen nagyipari kemikáliát, mert ilyesmiket nem árulnak külön a boltban (szerencsére).
Mik azok a dolgok, amelyeket szerinted gyermekvállalás előtt minden jövendőbeli anyukának tudnia kellene?
Azt, hogy bármilyen elképzelést lehet és szabad. Pl.: a gyermek mellett alvás, hosszú ideig való szoptatás, hordozás, egész napos bújás, cumisüvegből való etetés, babakocsizás, stb. Szabad fáradtnak lenni, segítséget kérni, azt érezni, hogy végre egyedül akarsz wc-re menni és letusolni. Ezek mind valid érzelmek, amiket sok nőnek el kell nyomnia, mert nem ez a társadalmi norma.
Én is megéltem mindezt és marha nehéz mindent egyedül csinálni. Nekem nincs szülői segítségem, nem volt kitől kérdeznem. Nagyon jól jött volna egyszerűen csak annyit tudnom, hogy én mikor álltam fel először, mikor mit csináltam először, hogyan élték meg a felmenőim a gyermekágyas időszakot, stb.
Szerintem nagyon sokat tud jelenteni egy friss anyának, ha meghallgató füleket talál és nem mindenki az újszülöttet üdvözli, aki nem is vágyik még a reflektorfényre, hanem a frissen szült anyát segítené, egy meleg levessel, egy 10 perc szünettel, amíg letusol, egy történettel, hogy egy hozzá közel álló másik nőnek milyen volt megélnie ugyanazt, amin ő is átmegy.
Valamint, az információt! Hogy lehet szoptatni bármilyen mellből, császár után egyből is akár, a szülésnek hányféle módja és lehetősége van, megismerkedni a fogalmakkal, mint szülésindítás, oxitocin, CTG, vizsgálatok, stb. Mi mit jelent, mikor melyikre lehet szükség. Ahová szülni megy, ott hogyan dolgoznak, vihet-e be magával zenét, olajat, vajúdhat-e kádban, mik az adott szülészet helyi szokásai, milyen pózokban vajúdhat, stb.
Elsőre ezek lehet, hogy nagyon elrugaszkodott kérdések, de hamar lemegy az a 9 hónap és a szülés pillanatai egy életre megmaradnak. Jó, ha nem úgy esünk be a szülészetre, hogy minden vadiúj, mert hamar a kiszolgáltatottság és bizonytalanság élményében lehet része a párnak, aminek nagy szerepe van a vajúdás természetes folyamatának megállításában.
Nem azért, mert hirtelen valami sokkoló vár a kismamára, hanem egyszerűen azért, mert hirtelen annyi új információ és érzés jön elő egyszerre, hogy mire dönteni tudna valami mellett, máris jön a következő kérdés/fájás. Sokszor ilyenkor előjöhetnek olyan régi traumák is, amikre nem is számít a kismama és ez érzelmileg olyan szinten befolyásolhatja, ami komolyan meghatározhatja a szülés kimenetelét.
Célszerű a várandósság alatt a közeli női rokonokkal és barátnőkkel is beszélni a várandósság állapotáról és a szülésről, hogy ki hogy élte meg, mert 1-2 ilyen közeli élmény ismerősebbé teheti a váratlan döntési helyzeteket és segíthet átlendülni a vajúdás folyamatain.
Milyen jövőbeli terveid vannak?
Hú, sok! A cikluskövetést szeretném átadni minél több nőnek. Ezt minden nőnek ismernie kell, nagyon-nagyon hasznos! Minden kiderül belőle, az egészség, a betegség, a termékenység, terméketlenség, minden! Évtizedekig lehet használni, és ez az alapja mindenféle hormon labor helyes levételének is, enélkül csak találgatás a labor is.
Szeretném a nőket edukálni, hogy ha bekerülnek az ellátórendszerbe, már egy alaptudással tudjanak odamenni, ne Noé Bárkájától kelljen elkezdeniük az egészségügyi dolgozóknak felvázolni minden esetben a helyzetet. Erre egyszerűen a jelen magyar egészségügyben nincs kapacitás, ami szomorú, de ez a helyzet, és ezen szeretnék segíteni, terhet levenni mind az egészségügyi dolgozókról, mind a nőkről.
Szeretném, hogy amit lehet, természetes módszerekkel lehessen kezelni, ezzel is terhet levéve az ellátórendszerről és a nőkről is, hogy ne a tüneti kezelésekben keressék a tartós megoldást, mert az ilyen módon nem fog eljönni.
A szonográfia szak elvégzése után pedig szeretném azokat a nőket tovább kísérni, akik a segítségemmel lettek várandósak, követik a ciklusukat és babát várnak. Megterhelő, hogy most ide-oda rohangálnak a kismamák vizsgálatokra, sokszor egymásnak ellentmondó véleményekbe ütköznek, mindig új hely, új emberek, elvész a bizalom és a nyitottság. A pozitív terhességi teszt után sem kellene feltétlen, hogy új szakemberekhez menjenek ultrahangra, hanem tovább tudnám kísérni őket a 9 hónap alatt.
A szülés egy bensőséges esemény, egy nagyon mély, bizalmi légkör kell hozzá, ami nyugodt és szeretetteljes. Szeretném, hogy aki hozzám fordul, megkapja ezt a légkört végig, amíg én gondozom. Elsősorban a nők fogantatáshoz való hozzásegítése érdekel, az egészségnevelés és a várandósság alatti időszak kísérése, de a szüléstől sem zárkózom el, hiszen most, a gyakorlaton is kísérek szüléseket és nagyon élvezem!
Nyitófotó: manzeraniki.hu
Így táplálkozz, ha pajzsmirigy problémáid vannak
