„Bevallom, nekem hónapokra volt szükségem ahhoz, hogy egyáltalán képes legyek egy kicsit jobb lelki állapotba kerülni, és belássam, hogy a szakítás elkerülhetetlen volt. Hajlamos vagyok csak a jóra emlékezni, és amikor a volt barátnőm azt mondta nekem, hogy ‘már nem szeretlek’, csak arra tudtam gondolni, amikor ez még nem így volt.
Hogy akkor mennyire boldogok voltunk. Valamikor 4-5 hónap önsanyargatás után jött el az a pont, hogy beláttam, milyen rosszul is viselkedett velem a barátnőm a kapcsolatunkban. Én egy olyan családban nőttem fel, ahol alap volt, hogy segítünk egymásnak, kedveskedünk, amivel csak tudunk, és én vele szemben is így viselkedtem. Tőle viszont semmit sem kaptam vissza, és akkor nem értettem, miért.
Sőt, sokáig fel sem tűnt. Miután rájöttem, hogy valójában milyen önző személyiség volt ő, sokkal könnyebb volt meglátnom más hibákat is, amelyek miatt nem működött volna a kapcsolatunk. Amikor képes vagy ezt meglátni, az azt jelenti, hogy már egy újabb szintre léptél, és minden nappal egy kicsit könnyebb lesz.
Összesen egy évbe telt, hogy kiheverjem, és bár utána még néha eszembe jutott, de amikor megismertem a jelenlegi barátnőmet, rájöttem, hogy a szakításnál jobb dolog sosem történhetett volna velünk.” – Gergő, 30
