Lehet, hogy a valóságban elérhetetlen a vágyott ember, fantáziájában mégis tökéletesnek, idillinek képzeli a kapcsolatukat.
Ha vélt vagy valódi figyelmet kap a másiktól, hajlamos túlzott jelentőséget tulajdonítani annak, folyamatosan képzelődik, ábrándozik az elképzelt kapcsolatról. Mivel elveszíti az kontrollt érzelmei felett, ez az állapot akár veszélyes is lehet. Kialakulhat szorongás, depresszió, de akár öngyilkos gondolatokig is eljuthat, ha elutasítva érzi magát.
Ha két ember limerensen szereti egymást, erős párkapcsolatot ápolhatnak. Ha csak az egyik félre jellemző a limerencia, akkor könnyen féltékenykedések, veszekedések sorozatává válhat a viszonyuk.
Tudományos kutatások kimutatták, hogy a szerelem élettartama átlagosan két év. A szerelmi hév és a rózsaszín köd után az ember fokozatosan visszanyeri a kontrollt önmaga felett s a kapcsolat egy újabb szakaszba lép.
Mindez természetes jelenség és nem jelenti azt, hogy a párkapcsolat veszít az értékéből, épp csak átalakul. Olvass még a témában
„Nem találok egy rendes férfit sem” – Harmincas nők vallomásai a párkeresésről
Pultosok mesélnek, mi volt volt a legmenőbb becsajozás, aminek tanúi voltak
„Utálom, hogy csokibarnára szolizza magát.” – Mit tesz a párod a testével, ami neked nem tetszik?
„Egyedül öregszel meg, sok macskával!” Sok nő szerint ez nem hangzik rosszul
A limerens szerelem ezzel szemben hosszú évekig, akár a rajongó személy élete végéig is kitart. Annak ellenére is, hogy közben akár másokkal párkapcsolatot alakít ki. Megfigyelések szerint a limerenciára hajlamosabbak a magányos emberek. Ők kapcsolatok híján hajlamosak túlgondolni szegényes szociális tapasztalataikat, többet belelátni egyes találkozásokba, kontaktokba.
Mindezek alapján feltehetjük magunknak a kérdést, hogy valóban vágyunk-e egy ilyen mindent elsöprő, múlhatatlan érzelmi cunamira és a vele járó folytonos rajongásra vagy beérjük a szerelem kétéves szavatosságával?
