Minden szerelem kezdetén jellemző az érzés, amikor a felhőkben jár az ember és a szeretett személynél nincs fontosabb a világon. Mindez teljesen normális, ha viszonylag rövid ideig áll fenn, de egészen más a helyzet, ha a felfokozott vágy szűnhetetlen.
Dorothy Tennov amerikai pszichológus alkotta meg a limerencia fogalmát, 1979-ben megjelent könyvében pedig részletesen el is magyarázza a jelenség lényegét. A limerencia ez alapján az intenzív romantikus vágy önkéntelen állapota, amely egy másik ember iránti romantikus vonzalomból ered. Rögeszmés gondolatokkal, fantáziákkal és a szeretett emberrel való kapcsolat kialakításának vagy fenntartásának vágyával jár, illetve azzal a vággyal, hogy az érzései viszonzásra találnak.
Megszállott vagy rajongásszerű szerelemként definiálható, amikor az imádat és ragaszkodás olyan mértékű, amely túllép a megszokotton.
A viselkedés szélsőséges lehet, az eufóriától a kétségbeesésig terjedhet attól függően, hogy a szeretett személy miként viszonozza a feléje irányuló szerelmet. Tennov közel 500 emberrel készített interjút, akik szerelmi tapasztalataikról vallottak. Arra jutott, hogy a különböző kultúra, iskolai végzettség, nemi hovatartozás és egyéb más jellemzők ellenére is azonos módon fejeződik ki a limerencia az érintetteknél.
Milyen a limerens szerelem?
Az limerensen szerető személy rendszerint nem ápol olyan viszonyt a szerelem tárgyával, mint amilyenre vágyna – tehát leginkább a távolból rajong érte. Ennek ellenére mégis meg van róla győződve, hogy a másik tökéletes, csodálatra méltó és ő az igazi nagy szerelem számára.
Lehet, hogy a valóságban elérhetetlen a vágyott ember, fantáziájában mégis tökéletesnek, idillinek képzeli a kapcsolatukat.
Ha vélt vagy valódi figyelmet kap a másiktól, hajlamos túlzott jelentőséget tulajdonítani annak, folyamatosan képzelődik, ábrándozik az elképzelt kapcsolatról.
Mivel elveszíti az kontrollt érzelmei felett, ez az állapot akár veszélyes is lehet. Kialakulhat szorongás, depresszió, de akár öngyilkos gondolatokig is eljuthat, ha elutasítva érzi magát.Ha két ember limerensen szereti egymást, erős párkapcsolatot ápolhatnak. Ha csak az egyik félre jellemző a limerencia, akkor könnyen féltékenykedések, veszekedések sorozatává válhat a viszonyuk.
Tudományos kutatások kimutatták, hogy a szerelem élettartama átlagosan két év. A szerelmi hév és a rózsaszín köd után az ember fokozatosan visszanyeri a kontrollt önmaga felett s a kapcsolat egy újabb szakaszba lép.
Mindez természetes jelenség és nem jelenti azt, hogy a párkapcsolat veszít az értékéből, épp csak átalakul.
A limerens szerelem ezzel szemben hosszú évekig, akár a rajongó személy élete végéig is kitart. Annak ellenére is, hogy közben akár másokkal párkapcsolatot alakít ki. Megfigyelések szerint a limerenciára hajlamosabbak a magányos emberek. Ők kapcsolatok híján hajlamosak túlgondolni szegényes szociális tapasztalataikat, többet belelátni egyes találkozásokba, kontaktokba.
Mindezek alapján feltehetjük magunknak a kérdést, hogy valóban vágyunk-e egy ilyen mindent elsöprő, múlhatatlan érzelmi cunamira és a vele járó folytonos rajongásra vagy beérjük a szerelem kétéves szavatosságával?