Csakhogy ma már sokszor nem ilyen kérdésekről van szó. Arról kell véleményt formálnunk, hogy hiszünk-e a szabad szerelemben, a szabad mozgás jogában, vagy abban, hogy a gyermekek védelme valóban fontos ügy-e, és nem csupán politikai eszköz. Ezek nem egyszerűen politikai viták, hanem morális alapvetések.
Ilyenkor már nem pusztán az a kérdés, hogy másként látjuk a világot, hanem az is, hogy az a világ, amit a másik ember képvisel, mennyire összeegyeztethető azzal, amiben mi hiszünk.
Ezért érzem úgy, hogy bár nagyon szeretném fenntartani a barátságokat politikai különbségek ellenére is, egy ponton túl ez nem őszinte. Egy ponton túl naivitássá, sőt megalkuvássá válik. Ha valaki olyan ügyeket képvisel, amelyek számomra alapvetően elfogadhatatlanok, nem tehetek úgy, mintha ez rendben volna. Nem tudok úgy asztalhoz ülni valakivel, hogy közben azt kell éreznem: cinkosa lettem valaminek, amit eredendően bűnös dolognak tartok. Olvass még a témában
Ez nem arról szól, hogy ne tudnám tisztelni a másik ember véleményét, vagy hogy mindenki, aki másik oldalra szavaz, rossz ember lenne. Sokszor egyszerűen más információból, más tapasztalatból, más élettörténetből indul ki valaki.