De amikor az a másik oldal olyan elveket képvisel, amelyek számomra alapvetően sértik az emberi méltóságot, a szabadságot vagy az igazságosságot, akkor nem várhatjuk el, hogy a kapcsolat ugyanolyan maradjon.
Ez a felismerés fájdalmas, mert szembemegy azzal az eszménnyel, hogy minden nézetkülönbség ellenére megőrizhetjük az emberi kapcsolatainkat. De a valóság az, hogy a barátság – bármennyire is szeretnénk másként hinni – nem pusztán a közös múltból, hanem közös értékekből és kölcsönös tiszteletből épül fel. Ha ezek megszűnnek, a barátság sem marad ugyanaz.
Babits Mihály szerint „vétkesek közt cinkos, aki néma”.
Én nem tudok cinkosa lenni annak, amit mélyen helytelennek tartok. És bár szívből szeretném, hogy a nézetkülönbségeink ellenére is barátok maradhassunk, ha az értékbeli szakadék túl mély, akkor be kell vallanom: nem lehetünk barátok úgy, mintha semmi sem változott volna. Ez nem gyűlölet, hanem őszinteség – a gyűlöletet a másik oldalon érzem, és a teljes elszigetelést érzem ellene az egyetlen megoldásnak. Olvass még a témában
Túl Tokión, Oszakán és Kiotón – 7 lenyűgöző hely Japánban, amitől a lélegzeted is eláll
„Kidobtak egy buliról és az utcán sírva megismerkedtem a leendő férjemmel” – 10 különleges szilveszteri történet
5 rejtett gyöngyszem falu Erdélyben, ahol mintha 1000 évet repülnél vissza az időben
7 szó a világból, aminek nincs magyar megfelelője – Még körülírni is nehéz!
