„Kétféle pár létezik, akik több mint 20 év házasság után válnak el. Az egyik verzióban két ember próbálkozott, a másikban nem” – mondja Greg Matos pszichológus, párterapeuta.
Az érzelmi kapcsolat fenntartására irányuló kölcsönös erőfeszítés a legnagyobb megelőzési stratégia, amelyet minden hosszú távú szerelem alkalmazhat. És bár az Egyesült Államokban az éves válások száma a 2000-es 944 000-ről 2020-ra 630 505-re csökkent, van néhány megdöbbentő új bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a hosszú távú monogámia és a házasság új fajta nyomás alatt áll. A szürke válásnak nevezett jelenségről mindenkinek érdemes tudnia, aki házas, vagy házas életet képzel el magának.
Mi a szürke válások oka?
„A válások magasabb arányának ugyanis nem a hűtlenség az oka” – állítja a szakértő. Sőt, a fiatalabb generáció sem okolható a magasabb válási arányért, a szakértő szerint ugyanis nem ebben a korosztályban ugrott meg a válások száma.
Az 50-70 évesek azok, akik kihúzzák a haldokló kapcsolatok lélegeztetőgépét, ahol a „szeretlek” nem azt jelenti, hogy „mindent megteszek”. Azok a kapcsolatok, amelyek évtizedekig robotpilóta üzemmódban működtek, most elkezdenek kikerülni a mesterséges életben tartás alól.
A pénzügyileg független 50 évesek, akik számíthatnak rá, hogy akár még újabb 50 év is van előttük, újratervezik a hátra lévő éveiket. Ez nem meglepetés a szakember számára. Sok középkorú ember alaposan vizsgálja meg kapcsolati állapotát, és dönt úgy, hogy valami mást választ.
„A képmutatás nem az, hogy az emberek elválnak, hanem az, hogy átlagosan hat éven keresztül tűrték a szeretet nélküli és nemtelen házasságokat, mielőtt kiléptek volna belőlük”
– mondja dr. Matos.
Ma a válók körében tartós változás tapasztalható, az 50-es, 60-as és 70-es éveikben járó emberek aránya megduplázódik. A több évtizedes házasság utáni első válásokról van itt szó, ahol a válás híre gyakran meglepetésként éri az egyik partnert.
Sok középkorú és idősebb felnőtt válik el, miután több évtizedes érzelmi szükségletei kielégítetlenek. Ők a jövőjüket vagy egyedül képzelik el, vagy valaki olyannal, aki képes kielégíteni az érzelmi szükségleteiket.
Ezeket a válásokat gyakran előzi meg valamilyen árulás. Néha szexuális, nem meglepő módon. Azonban egyre inkább nem szexuális okokról van szó. Az érzelmi árulás, az alapvető szükségletek, vágyak és preferenciák figyelmen kívül hagyása vagy nyílt megtagadása éppen olyan súlyos indok.
Hogyan lehet elkerülni a válást a szakértő szerint?
Bár egyes házasságok esetében már túl késő lehet, még biztosan nem késő átformálni egy olyan kultúrát, amely tiszteletben tartja a bizalmat, az elkötelezettséget és a következetes érzelmi kapcsolatot. „Megelőzhető a hosszú távú szerelmek lassúbb és szomorúbb megszűnése. Ehhez cselekvési hajlandóságra lesz szükség” – állítja dr. Matos.
A szakember szerint már az is sokat segít, ha hetente egy órát arra szánnak a párok, hogy közösen értékeljék, átbeszéljék a dolgaikat, rendszeresen megvitatva egyet a következő kérdésekből:
- Könnyen és kölcsönösen megosztjuk a feladatokat és felelősségeket?
- Ismerjük egymás reményeit és félelmeit?
- Hogyan szerethetlek jobban a jövő héten?
Ha semmi másra nem összpontosítotok, koncentráljatok egymás alapvető szükségleteinek és preferenciáinak nagylelkű és jó szívvel való kielégítésére. A biztos kötődés gyönyörű ajándék magunknak és családunknak. A monogámia ezen új evolúciója megkívánja tőlünk, hogy a legjobbat próbáljuk ki – ez minden, amit valaha is kérhetünk magunktól vagy partnereinktől, teszi hozzá a szakember.