A barátság nem garancia, hanem választás
A felnőttkor megtanított arra is, hogy nem minden kapcsolat valódi barátság, még ha annak is gondoltuk korábban. Voltak emberek, akikkel azt hittem, sziklaszilárd a kötelékünk, aztán elég volt egy nézeteltérés, és máris nem voltunk olyan fontosak egymásnak. Voltak munkahelyi barátok, akikkel biztos voltam benne, hogy „majd külön is tartjuk a kapcsolatot”, de az első munkahelyváltás után minden elsikkadt.
És ez rendben van. A felnőtt barátságok sem mindig tartósak – viszont ha valódiak, akkor rengeteget tanítanak. Magamról, a másikról, a határaimról, a szükségleteimről. Arról, mi az, amit adni tudok, és mi az, amit már nem igénylek.
A legszebb barátságaim nem a fiatalkori lendületből születtek, hanem a felnőttkori tudatosság mélyéből emelkedtek ki. Ezek a kapcsolódások már nem az „örökké barátok leszünk” naivitására épültek, hanem arra a felismerésre, hogy a barátság is választás. Ha pedig ma ismét úgy döntünk, hogy adunk – időt, figyelmet, törődést –, akkor ezek a kapcsolatok nemcsak megmaradnak, hanem egyre őszintébbek is lesznek.
Következő cikkünkMegbarátkoztam az unalommal, és szerintem mindenkinek jót tenne, ha nem félnénk tőleAnnak a generációnak a tagja vagyok, akik reflexből nyúlnak a telefonjukért, ha egy percre meg kell állni. Sorban állás, villamosra várás, fogorvosi rendelő – amint lelassul a világ körülöttem, automatikusan bekapcsol a késztetés: nézzünk rá a képernyőre! Talán az is ismerős sokaknak, hogy ha nem tudom a telefonom képernyőjét…Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
