Mutatvány
A nagybátyámat csak az teszi boldoggá, ha másokat szenvedni lát. Már több generációt traumatizált a családban. Minden családi összejövetelkor gonoszkodik. Leszólja a nagyi főztjét, felhoz minden kínos gyerekkori sztorit („emlékszel, amikor seggbeharapott a kutya és sírtál, mi meg nevettünk?”), de kedvence, hogy az alvó feleségét kínozza. A nő iszik – mondjuk egy ilyen férj mellett nem csodálom – és ebéd után mindig elalszik a kanapén. Nagybátyám ilyenkor mindig fogja, kiveszi a nő mellét a blúzából és nekünk mutogatja vigyorogva, majd felkelti és veszekszik vele, amiért megint „milyen helyzetbe hozta magát a gyerekek előtt”.
Jóbarát
A gyerekkori legjobb barátnőm azt mondta, hogy a szüleim szégyellnek engem. Ez nagyon rosszul érintett, összetörtem. Amikor 19 évesen elmondtam a szüleimnek, kiderült, hogy nekik azt mondta, hogy ÉN szégyellem ŐKET. A bátyámnak azt mondta, lúzernek tartom (nem igaz), nekem azt, hogy a bátyám tart lúzernek engem. Ezeket a gonoszságokat mindig nagy titkolózva, bizalmasan adta elő és mindenkit megesketett, hogy nem mondja el senkinek, így a családom több évig szenvedett a hazugságaitól. Mint kiderült, több másik barátjával is ezt tette, amikor pedig konfrontálódtunk vele, azt mondta, hogy irigységből fordultunk ellene és mindenkit letiltott.
Olvass még a témában
A testvér
A nővérem, aki rászoktatott a kábítószerre. Ő volt az, aki mindig tukmálta, amíg rá nem vett, hogy kipróbáljam. (Azt mondta, enélkül nem vagyok elég érdekes személyiség és sosem lesznek így barátaim.) Amikor anyám megtalálta a drogot, sírva előadta, hogy az enyém és én vagyok az, aki álandóan kínálgatja neki. Mivel azóta is függő vagyok, anyám a mai napig nem hiszi el, hogy ez fordítva történt.
A cikk folytatódik, lapozz!
