Miért van az, hogy idővel elhalványulnak azok az érzések, amikről úgy gondoltuk, örökké tartanak? És miért lehet, hogy egyes párok életük végégig kitartanak egymás mellett, míg mások gyorsan szakítanak?
Sokan látják, gyakorlatilag végignézik, ahogy elhalványul a szerelmük, mégsem tesznek ellene semmit. A sűrű hétköznapok, a sok munka, az általánossá váló feszültség rendszerint a párkapcsolatokra nyomja rá igazán a bélyegét. Állandóan fáradtak, nyűgösek vagyunk, kapkodunk, napról napra próbálunk túlélni. A nehézségek ráadásul halmozódni kezdtek a világjárvány alatt és mire azt hittük, végre kicsit hátradőlhetünk, beütött a háború és a gazdasági válság. Fogalmunk sincs, hol a vége, tervezni pedig gyakorlatilag lehetetlen…
Ilyenkor könnyű elfelejteni mindazt, amit szeretünk a másikban, vagy ami összetartott minket éveken keresztül. Háttérbe húzódik a sok jó tulajdonság és előtérbe kerülnek a bosszantó szokások, amik természetesen eleve egy negatív alaphangulatot teremtenek a kapcsolatban. Nem mintha erre lenne szükségünk, de mit lehet tenni?
Te is úgy érzed, hogy nem nézel túl lelkesen a közös jövőtök elé? Ezek állnak az érzések mögött
Jeffrey Bernstein pszichológus szerint ez a mentalitás alapvetően jellemző lehet a hosszabb ideje együtt élő párokra. 30 éves praktizálása alatt 3 olyan általános problémát, hibát talált, ami köré tornyosulnak a leggyakoribb válási okok:
Elhalványul a szerelem
Jeffrey szerint sokan úgy értelmezik ezt a pontot, hogy „alábbhagy a szenvedély”, de tapasztalata alapján nem ennyire egyszerű a kérdés. Úgy véli – és azt hiszem, ezt sokan megtapasztalták már –, hogy a szenvedély óhatatlanul mérséklődik néhány év után, de egyes kapcsolatok csak megerősödnek ezt követően. Miként lehetséges ez? Miért lesz erősebb néhány kapcsolat ott, ahol mások tönkremennek? A magyarázat az, hogy a párkapcsolatok alapköve nem kizárólag a szenvedély, hanem még rengeteg egyéb, fontos érzés bonyolult egyvelege.
Amikor elkezdünk járni a másikkal és tényleg szerelmesek vagyunk belé, akkor azt érezzük, hogy ez a szerelem feltétel nélküli és örök. Azonban a mindennapi életben felmerülő stressz-faktorok idővel természetessé teszik, hogy ott vagyunk egymásnak. Ez viszont hatalmas hiba, és komoly lavinát indíthat el – távolról sem csak arról van szó, hogy kevesebb lesz a bókolás és az összebújás. Ahogy csökken a tisztelet, a figyelem és a kedvesség, úgy csökken a szeretet érzése is.
Ha már nem reagáltok figyelmesen, törődően és tisztelettudóan egymás rezdüléseire, akkor felerősödnek a negatív energiák és idővel zátonyra fut, majd megszakad a kapcsolatotok.
Megoldás: Mindenki beleragad néha a saját világába, ez így normális. Ahogy az is, hogy alkalmanként magától értetődőnek vesszük a párkapcsolatunkat, házasságunkat. Viszont fel kell ezeket a hullámvölgyeket ismerni, és tudatosan tenni azért, hogy a közös időtöltés, a valódi feltöltődés megmaradhasson. Első kézből tudom, milyen nehéz ez. Ahogy manapság mindenki, mi is sokat dolgozunk, hozzuk-visszük a gyermeket az oviba, segítünk a szülőknek, intézzük az ügyes-bajos dolgokat, és így tovább.
Éppen ezért, már hónapokra előre beütemezzük a közös programokat. Jegyet veszünk előadásra, színházba, vagy foglalunk időpontot egy rövid wellness hétvégére – muszáj, mert különben rendszeresen azon kapjuk magunkat, hogy hónapok óta nem volt olyan tartalmas, közös programunk, amin tényleg csak egymásra kellett volna figyelnünk.
Nem veszitek elejét a mérgező gondolatoknak
A hosszú távú kapcsolatokban élő partnerek bizalommal és őszinteséggel tárják fel legbensőbb titkaikat, küzdelmeiket és félelmeiket. Érthető módon ebben a közegben mindenki egyszerre érzi magát biztonságban és gondolja úgy, hogy nagyon sebezhető. Ez utóbbi erősödik fel akkor, amikor a másik elutasítással, kritikával, vagy ítélettel szembesít.
Attól függően, milyen súlyos ez a bántó magatartás, illetve mennyire rendszeres, követi-e bocsánatkérés, vagy sem, a szerelem alapjaiban törhet meg. Elsősorban nem azért, mert ne tudnánk túltenni magunkat néhány övön aluli beszóláson. Főleg egy sokéves párkapcsolatban, amiben pontosan tudjuk, hogy mindenkinek lehet rossz napja.
Tudat alatt védekezni kezdünk: mérgező gondolatokat táplálunk a társunk iránt, mintha nem lenne más eszközünk a negatív magatartására.
Jeffrey szerint olyan példákra kell gondolunk, minthogy a partnerünknek „mindig igaza kell, hogy legyen”. Nem tűnik mérgező gondolatnak, igaz? Pedig azt harsogjuk általa, hogy minket nem értenek meg, ő nem kész semmilyen kompromisszumra, mindig alá kell rendelnünk magunkat az akaratának.
Megoldás: A pszichológus szerint a legtöbb ilyen jellegű gondolat mögött minden bizonnyal megvan az igazság, de az a mérték, amivel eltorzítjuk, és ahogy összpontosítunk rá, a szeretetteljes kapcsolat minden örömét felemésztheti. A megoldás az, hogy észrevegyük, ha elkezd minket beszippantani egy ilyen örvény, és szándékosan koncentráljunk a jó tulajdonságokra. „Makacs és kitart a véleménye mellett, de ez már rengeteg élethelyzetben előnyös volt számunkra.”
A lényeg az, hogy a boldog és elégedett párok nem ragadnak bele a mérgező gondolatokba. Reálisabban és egészségesebben gondolkodnak magukról, valamint egymásról is. Így pedig sokkal könnyebb fenntartani a pozitív kommunikációt és megbecsülni a partnerünket.
Alapvető dolgokban tapasztaltok összeférhetetlenséget
A hasonló hozzáállással, háttérrel és értékekkel rendelkező párok általában tartósabban boldogok a párkapcsolataikban, mondják a tanulmányok. Ez azt jelenti, hogy több intimitást és szerelmet tapasztalnak a hasonló emberek, mint azok, akik nagyon különböznek – ráadásul kevésbé valószínű, hogy előbbiek szakítani fognak.
Ahogy a kezdeti izgalom alábbhagy, felszáll a rózsaszín köd, a páros tagjai észrevehetik, hogy sok mindenben különböznek. Ez lehet a preferált életstílus, az alapvető, emberi értékek, a politikai nézetek, vagy éppen a bioritmus. Ha ezek az értékek nincsenek összhangban, akkor érthető módon mindkét fél elbátortalanodhat a közös jövő miatt.
Megoldás: Jeffrey azt javasolja, hogy ne hátráljunk ki azonnal a nehézségek hatására, hiszen egy párkapcsolat sem működik munka nélkül. Ha mindkét fél rugalmas és hajlandó arra, hogy új utakat, nézőpontokat fedezzen fel a közös jövő érdekében, akkor a szerelem éppen e nehézségek mentén fog megerősödni.
Ilyen esetekben muszáj kezelni az egymással szembeni elvárásokat, mégpedig helyesen. Ennek nem az a módja, hogy a másikat hibáztatjuk és vádoljuk, hanem először is elfogadjuk, ahogy nekünk vannak korlátaink és hiányosságaink, úgy ez alól a párunk sem kivétel.
Nagyon lényeges a kompromisszumok megtalálása, mindkét fél örömére. Ha pl. te utálsz sportolni, de a párod állandóan a teremben lóg, akkor nyithatsz abba az irányba, hogy a szabadidőtöket kicsit aktívabban töltsétek el. Ő viszont engedhet egy másik területen, pl. beleegyezhet, hogy a nyaralásotok szigorúan passzív lesz. Persze, ez csak egy egyszerű példa, minden esetben a személyes preferenciákat kell megtalálnotok.
Végül pedig a pszichológus azt mondja, nagyon lényeges, hogy különbözőségeink ellenére is találjunk közös érdeklődési köröket. Legyünk nyitottabbak és tudatosan keressünk olyan pontokat, ahol csatlakozni tudunk. Az sem baj, ha ez valami teljesen új, ismeretlen időtöltés, így legalább mindketten a nulláról indulhattok.