„Ha visszapörgethetném az időt…” – Párkapcsolati malőrök évek távlatából

„Lehetne akár klasszikusnak is nevezni a sztorinkat Annával. Hatalmas nyári szerelemnek indult a viszonyunk, rengeteget buliztunk, utazgattunk, ez volt az egyetem óta az első igazán szabad nyaram, mert június közepén felmondtam a munkahelyemen. Augusztusban kezdtem el újra dolgozni, akkor még sok időm volt Annára is, aztán ahogy nőtt a nyomás, felelősség az irodában, úgy a kapcsolatunk is feszültebbé vált.

Januárban engem küldtek Tunéziába egy kéthónapos projektre. Persze egyből szóltam Annának, hogy megyek, és jöjjön ő is, de érhető módon ő nem akarta feladni a biztos állását egy két hónapos vakációért, ahol ráadásul én egész nap dolgoznék, és ő nem is nagyon tudna magával mit kezdeni. Végül persze én voltam az önző, hogy csak a karrieremre gondolok, amin én jól megsértődtem… Ma már tudom, hogy igazából simán visszautasíthattam volna ezt a munkát, semmi nem múlt volna rajta. Így viszont elveszítettem Annát. Elmentem Tunéziába, de már az utazás előtti hetek is pokoliak voltak; szakítani nem akartunk, de nem is bíztunk már abban, hogy a kapcsolatunk kibírna két hónap szünetet. Néha skype-oltunk, chateltünk, de amikor hazajöttem, már nem is találkoztunk. Nagyon sokáig nem tudtam kiheverni az egészet, pedig valójában csak fél évet voltunk együtt. A legjobban az zavar, hogy nem tudom, milyen lett volna a szerelmünk, ha nem megyek el vagy nem erőltetem, hogy jöjjön velem.”

„Minden nagyon gyorsan történt köztem és Klaudia között. Egy közös barátunk mutatott be minket egy születésnapi bulin, ahová mindketten a párunk nélkül érkeztünk. Teljesen egymásra kattantunk, pedig rám egyáltalán nem volt jellemző, hogy megcsaljam a barátnőimet. Mire félreléptem volna, mindig megérett bennem a döntés, hogy szakítok.

Most fordítva történt; hetekig titokban találkoztunk Klaudiával és képtelen voltam (lusta, gyáva, mindegy is) szakítani az akkori barátnőmmel, de lebuktam az egyik alibimmel. A csajom teljesen kikészült, ráadásul közös lakásunk volt, hirtelen nem is tudott hova menni, és én sem, szóval kb. egy hétig így laktunk a lakásban. Persze Klaudia sem volt már olyan izgalmas úgy, hogy nyíltan találkozhattunk volna, viszont az akkori barátnőmet tényleg nagyon szerettem. Mai napig nem tudom, mi ütött belém, és arra is sokat gondolok, mi lett volna, ha nem bukunk le…”