Utólag mindig rájövünk, hogy egy kapcsolat megromlása nem csak az egyik fél számlájára írható. De ki ne hibáztatta volna már magát egyetlen ballépés miatt, ami szakításhoz vezetett? Van, aki pontosan tudja, mikor lehetett volna még visszafordítani a történteket…
Gábor (33)
„Lehetne akár klasszikusnak is nevezni a sztorinkat Annával. Hatalmas nyári szerelemnek indult a viszonyunk, rengeteget buliztunk, utazgattunk, ez volt az egyetem óta az első igazán szabad nyaram, mert június közepén felmondtam a munkahelyemen. Augusztusban kezdtem el újra dolgozni, akkor még sok időm volt Annára is, aztán ahogy nőtt a nyomás, felelősség az irodában, úgy a kapcsolatunk is feszültebbé vált.
Januárban engem küldtek Tunéziába egy kéthónapos projektre. Persze egyből szóltam Annának, hogy megyek, és jöjjön ő is, de érhető módon ő nem akarta feladni a biztos állását egy két hónapos vakációért, ahol ráadásul én egész nap dolgoznék, és ő nem is nagyon tudna magával mit kezdeni. Végül persze én voltam az önző, hogy csak a karrieremre gondolok, amin én jól megsértődtem… Ma már tudom, hogy igazából simán visszautasíthattam volna ezt a munkát, semmi nem múlt volna rajta. Így viszont elveszítettem Annát. Elmentem Tunéziába, de már az utazás előtti hetek is pokoliak voltak; szakítani nem akartunk, de nem is bíztunk már abban, hogy a kapcsolatunk kibírna két hónap szünetet. Néha skype-oltunk, chateltünk, de amikor hazajöttem, már nem is találkoztunk. Nagyon sokáig nem tudtam kiheverni az egészet, pedig valójában csak fél évet voltunk együtt. A legjobban az zavar, hogy nem tudom, milyen lett volna a szerelmünk, ha nem megyek el vagy nem erőltetem, hogy jöjjön velem.”
Januárban engem küldtek Tunéziába egy kéthónapos projektre. Persze egyből szóltam Annának, hogy megyek, és jöjjön ő is, de érhető módon ő nem akarta feladni a biztos állását egy két hónapos vakációért, ahol ráadásul én egész nap dolgoznék, és ő nem is nagyon tudna magával mit kezdeni. Végül persze én voltam az önző, hogy csak a karrieremre gondolok, amin én jól megsértődtem… Ma már tudom, hogy igazából simán visszautasíthattam volna ezt a munkát, semmi nem múlt volna rajta. Így viszont elveszítettem Annát. Elmentem Tunéziába, de már az utazás előtti hetek is pokoliak voltak; szakítani nem akartunk, de nem is bíztunk már abban, hogy a kapcsolatunk kibírna két hónap szünetet. Néha skype-oltunk, chateltünk, de amikor hazajöttem, már nem is találkoztunk. Nagyon sokáig nem tudtam kiheverni az egészet, pedig valójában csak fél évet voltunk együtt. A legjobban az zavar, hogy nem tudom, milyen lett volna a szerelmünk, ha nem megyek el vagy nem erőltetem, hogy jöjjön velem.”