A feldolgozás fázisa mindenkinél ugyanúgy megy végbe
Cikkünkben olyan szakemberek és egészségügyi dolgozók, illetve orvosok véleményét és elmondását szedtük össze, akik a betegeikkel életük utolsó heteiben voltak a legtöbbet. Sokukkal különleges élményeket, emlékeket és tapasztalásokat osztottak meg a páciensek, de néhány dologban mind megegyeztek: abban, hogy miket bántak meg a halálos ágyukon.
Az ápolók, orvosok és szakemberek elmondták, hogy mennyire színessé és változatossá válik az emberek élete, amikor megtudják, hogy már nincs sok hátra nekik. Mindenki elkezdi megosztani velük az élményeit, élete legszebb pillanatait, a hullámvölgyeket, és azokat a dolgokat, melyekre a legbüszkébb. Persze nem vidámsággal reagálnak az emberek első körben a halál tényére, hiszen mindenkiben végig megy a feldolgozás fázisa, tehát először mindenki tagadja a szomorú tényeket, majd hirtelen elkezd félni, ezután haraggal szembesül, hiszen mérges az egész világra, hogy mindez vele történik meg, végül elfogadva a helyzetet (és megbékélve vele) elkezdi értékelni az addigi életét és a vele történteket, és felszínre jönnek, mik azok, melyeket nagyon megbánt az addigiak során.
Az ápolók, orvosok és szakemberek elmondták, hogy mennyire színessé és változatossá válik az emberek élete, amikor megtudják, hogy már nincs sok hátra nekik. Mindenki elkezdi megosztani velük az élményeit, élete legszebb pillanatait, a hullámvölgyeket, és azokat a dolgokat, melyekre a legbüszkébb. Persze nem vidámsággal reagálnak az emberek első körben a halál tényére, hiszen mindenkiben végig megy a feldolgozás fázisa, tehát először mindenki tagadja a szomorú tényeket, majd hirtelen elkezd félni, ezután haraggal szembesül, hiszen mérges az egész világra, hogy mindez vele történik meg, végül elfogadva a helyzetet (és megbékélve vele) elkezdi értékelni az addigi életét és a vele történteket, és felszínre jönnek, mik azok, melyeket nagyon megbánt az addigiak során.
A beteljesületlen álmok
A legtöbben azt bánják a halálos ágyukon, hogy nem vittek véghez annyi dolgot, amennyit szerettek volna. Amikor rájövünk, hogy már nincs sok időnk hátra, arra is ráeszmélünk, hogy még a felét sem éltük meg az álmainknak, és nagyon sok dolgot mások elvárásainak megfelelően csináltunk, ahelyett, hogy hűek lettünk volna önmagunkhoz.
Olvass még a témában
A túlzásba vitt munka
Sokan azt is nehezményezik ilyekor, hogy nem töltöttek elég időt a szeretteik körében. Nem foglalkoztak annyit a családdal, a barátaikkal, hanem helyette folyamatosan a munkára koncentráltak, és átsiklottak a jó dolgok, illetve a szeretetteljes pillanatok felett.
A cikk folytatódik, lapozz!
