Az ember vérében ott van a gyűjtögetés iránti feloldhatatlan, és egyben az egyik legtermészetesebb vágy. Ezt használja ki a kupon és pontgyűjtő világ. Őszintén tegyük fel magunknak a kérdést: minden kuponunkat, minden pontunkat beváltottuk, amit nagy odafigyeléssel gyűjtögettünk?
A kupon és a kapzsiság
A kupon, mint marketing eszköz, a kapzsiságra alapoz. A spórolás és kapzsiság között igen vékony határvonal húzódik.
Azt gondoljuk, hogy a szegény ember csak spórol, nincs benne semmi kapzsiság a kuponok kapcsán. Pedig van.
Mi sem példázza jobban, mint a kupon működőképessége. A kuponnal épp csak annyit lehet nyerni, ami az eladónak még épp megéri – nem feltétlenül a kuponnal eladott áru kapcsán.
A kupon értéke nyereségnek tűnik a vásárló számára, így könnyebben költekezik.
Hogyan működik?
Adott termékre szüksége van az embernek. Ha kap mellé ajándékot vagy kupont, nem hezitál tovább azon, hogy megveheti-e magának a terméket azonnal, vagy nem.
Megveszi, és mellé még sikeresnek is érzi magát. Emellett más árut is könnyebben vesz meg ugyanott, hiszen a kupon az „ölbe hullott pénz” látszatát kelti.
Sokszor, az áru értékébe már be van építve a kupon értéke vagy annak egy része, így spórolás csak egy „érzéki csalódás”.
Az embernek nincs aktuálisan szüksége a termékre, ám kezébe kerül az árengedménnyel kecsegtető kupon. Úgy érzi, hogy ha nem váltja be a kupont, akkor elveszíti a kupon által lehetőségként nyújtott pénzösszeget.
Ez azoknál a termékeknél működik jól, melyeket folyamatosan használunk, mint pl.: elektromos fogkefe – hiszen eláll a használatig, úgymond „nem kér kenyeret”.
A nem papír alapú kupon
Ebbe természetesen beletartozik a virtuális kupon is, de ennek működése megegyezik a valódi kuponéval.
Másféle „kupon” is van, mely ugyanezen az elven működik: „hozza vissza a régit, X összegért beszámítjuk az új árába”.
Többnyire itt is bele van építve az új árába a régivel járó „macera”.
A profi kereskedők elfogadják kuponként – természetesen megfelelő háttérmunka, számolás és egyéb cégekkel való egyezkedés után – akár a mozijegyet is, vagy bizonyos igazolványokat.
Pontot ér a vásárlás
A spórolás egy pozitív tulajdonság. Mindenki értékeli, főleg, ha ez a „gondosság” az eladó ismérve is.
Hiszen a kedves-rendes, rendezett embereknek minden fillér számít, a rendes ember nem akar nagy, látványos hasznot húzni a másik emberen.
A pontgyűjtés éppen erre – a rendes kereskedő, cég – képzettársításra apellál.
Nagybevásárlás alkalmával könnyebben vesszük le a pontot érő terméket, hiszen spórolunk vele, és mivel spóroltunk, jut másra is – tehát semmit sem spóroltunk, hiszen olyan egyéb terméket veszünk meg, melyre nincs annyira szükségünk.
A spórolást rögtön jutalmazzuk, mert jár nekünk az örömérzet.
A kupon és pontgyűjtés: a szegény emberek nyalókája
Ez a két eszköz talán egy kicsivel több lehetőséget rejt magában, mint a vásárlás utáni sorsolás, tárgyi nyeremény lehetősége, mert nem csak a szerencsén múlik. Csak rajtunk, „szemfülességünkön” múlik. El is érkeztünk a lényeghez: a kupon- és pontbeváltás nem a szerencsén múlik, hanem saját odafigyelésünkön, leleményességünkön.
Azaz legyen nekünk lelkiismeret-furdalásunk, ha nem élünk ezzel a „csodás” lehetőséggel – mely valójában a kereskedőnek hoz hasznot, így vagy úgy. Ami még fontos: mindenki szereti azt, ha nem tartják őt mások elveszettnek, saját magára talpraesettként néz, tehát önbizalom-erősítő tevékenység a pontgyűjtés, kuponozás – de milyen áron?
A be nem váltott pontok, kuponok vásárlásra csábítanak egy-egy drágább termék esetén, ám szinte lehetetlenség nyomon követni, hogy hol, mettől, meddig lehet beváltani pontjainkat, kuponjainkat. A kuponok és pontok beváltása éppen ezért esetlegessé válik, melyeken mi nem tudunk nagyot kaszálni, ám a kupont kibocsátók annál inkább, hiszen mindenki elgyengül néha, kapzsi lesz egy pillanatra – a sok kicsi pedig sokra megy.
És egy kis humor: legközelebb, ha megkérdezik, gyűjtöd-e a pontokat, mondd azt, hogy csak a mezei piros pontokat és a katica pöttyeit gyűjtöd. Az eladó arcának látványa felbecsülhetetlen…
